Keller Ferenc (szerk.): A Villamosgép- és Kábelgyár 50 éve és szerepe a magyar villamosipar fejlődésében 1913-1963 (Budapest, 1963)
2. Villamosgépek és villamos gépekkel működő létesítmények
és 12 km hosszú út kapott világítást; az út mentén egymástól közepesen 30 m távolságban 44o db 100 w-os lámpa volt elhelyezve; a többi lámpa az üzletváros, szinház és mozi világítását látta el. A tábor villamos hálózata 14,64 km úthosszon 4g km vezetékhosszat tett ki. 662 faoszlop, 7,26 t réz és 5,09 t vas volt beépítve. A tábor fogyasztása 33 251,5 kWó volt. Az építkezés 3 hónapig tartott; a tervezést és az építkezést cserkészek végezték. A létesítmény 38837 munkaórát vett igénybe. c) A Nemzeti Színház villamos berendezésének újjáalakítása Mivel a főváros Elektromos Művei az egyenáramú hálózatból az eddigi 2 X 44 kW-nál több energiát nem tudtak a színház rendelkezésére bocsátani, ezért 1935-ben a váltakozóáramú trafóállomás teljesítményét egy új trafó felállításával 100-ról 150 kVA-re emelték. Ezzel egyidejűleg a kapcsolást egyszerűsítették és korszerűsítették, új kapcsolótáblákat építettek, megerősítették a fővezetéket is. Korszerűsítették a világítást is, továbbá új jelző- és erősítő-berendezéseket létesítettek. A berendezés túlnyomó részét a MSSM készítette. C) AZ 1936- 1951 KÖZÖTTI IDŐSZAK A motorgyártás kifejlesztése A vállalat fejlődésének egyik legfontosabb határköve az az idő, amikor a motorgyártás megindult. A villamosgépek gyártása nagy és sokrétű gépi felkészültséget és berendezést, ezenkívül megfelelő begyakorlott dolgozógárdát igényel. A gyártáshoz szükséges hely is viszonylag nagyobb, mint más elektrotechnikai gyártmányoknál. A megfelelő hely biztosítására 1926-ban történt az első lépés, amikor a régebbi javítóműhelyből, ahol már gyártottak kisebb számban motorokat — átköltözött ez a részleg a jelenlegi gépgyár két kis csarnokába. A második lépést jelentette a 100 m hosszú nagy gépcsarnok felépítése 1939-ben. A gépgyár berendezéseinek, szerszámgépeinek beszerzése gondos és körültekintő megfontolások alapján, a nyugati Siemens gyárak tapasztalatainak felhasználásával történt. A beszerzett körsajtoló és horonysajtoló gépek a legutóbbi mintájú korszerű, gyorsjáratú egységek, az eszterga-, fúró-, revolver-köszörűpadok mind az akkori legkényesebb kívánalmaknak megfelelő erős felépítésű, nagyteljesítményű gépek voltak. Az 1936-ban történt berendezkedés azzal a nagy előnnyel járt a régebbi villamos gépgyárakkal szemben, hogy a géppark összeállítása az akkori legkorszerűbb elveknek megfelelően történt. Sok nehézséget kellett leküzdeni a megfelelő szakmunkások beállítása és ezeknek a motorgyártásba való betanítása terén is, de rövid időn belül sikerült a korszerű igényeket kielégítő szakmunkás és munkásnő gárdát, a női tekercselő együttest kialakítani. 1938 áprilisában a Magyar Villamosművek Országos Szövetségének tagjai közgyűlésük alkalmából látogatást tettek a MSSM Gyömrői-úti gyártelepén; az erről készült (lerövidített) jelentés szerint „a telep főrészei: a kábelgyár, a gépgyár és a gyengeáramú gyár. A kábelgyárban különösen feltűnt a vezetékek gumifödését végző gép, amely a MSSM mérnökeinek szellemi terméke és a gyakorlatban olyan jól bevált, hogy e magyar szerkezetű géptípust a berlini és a bécsi Siemens gyárak is átvették. A gépgyárban feltűntek a sorozatos gyártású, könnyebb és nehezebb ívhegesztési munkák végzésére szolgáló, összeépített, targoncára szerelhető, viszonylag kis helyszükségletű motordinamók. A gyengeáramú osztály főbb gyártmányai a távbeszélő-, távjelző- és rádiótechnikával kapcsolatos berendezések. A látogatás résztvevői azzal az érzéssel távoztak, hogy a magyar villamosipar egy elsőrendű teljesítőképességű telepét tekintették meg.” 86
