Keller Ferenc (szerk.): A Villamosgép- és Kábelgyár 50 éve és szerepe a magyar villamosipar fejlődésében 1913-1963 (Budapest, 1963)
2. Villamosgépek és villamos gépekkel működő létesítmények
b) A magyar villamosítás 1920—1930 között A MSSM ipari termelése, üzletszerző és új gyártmányok bevezetésére irányuló tevékenysége mindenkor rugalmasan alkalmazodott a gazdasági helyzet által megszabott lehetőségekhez, ill. a felmerülő szükségletekhez. E 10 éves időszak első periódusára az érdekeltségi tömörülés a jellemző, amikor villamos szövetkezetek végezték a községek villamosítását, éspedig nem az energiaforrások közelében, hanem a fogyasztók helyén. Ekkor a MSSM nem fejtett ki erőmüépítő tevékenységet, de a hálózatépítési (kábelgyára révén) és a háztartások villamosítása körüli tevékenysége jelentős. 1925 végén, 1926 elején megélénkül a motoreladási tevékenység is, egyelőre behozatalból; a hirdetett motorok a SSW-nek az első világháború előtt kifejlesztett típusai. A II. a) és II. b) táblázatokban összeállított statisztikai adatokhoz fűzött akkori megjegyzések szerint a behozatal túlnyomó része Németország és Ausztria gyártmányaira jutott, harmadik helyen pedig Svájc szerepelt. A második periódusban a háború utáni első magyar városi kölcsön lehetővé tette a városi telepek szükségessé vált bővítését és korszerűsítését. Ezek a telepek vezetékeikkel már nagyobb területet hálóznak be. A harmadik periódus, a gyorsabb ütemű, tömeges villamosítás akkor kezdődött, amikor a bányavállalatok felvették üzletkörükbe a kisfogyasztóig terjedő teljes elosztást (1926-ban). E vállalatok telepei közvetlenül az energiaforrásnál épültek, tehát ezekhez nem kell a nyers energiahordozókat messziről szállítani. Ekkor, a 20-as évek végén, az állam is megindította villamosító tevékenységét, Bánhida építését (angol kölcsönnel) és Komló környékének villamosítását. (A bánhidai erőmű 1930 közepén került üzembe). A villamosítás üteme 1925 1929-ig erős lendületet mutat; a termelt villamosenergia mennyisége évről évre szinte ugrásszerűen növekedett. Ugyanekkor lényegesen csökkent az energiafejlesztő telepek száma; a nagyteljesítményű, jobb hatásfokkal dolgozó, olcsóbban termelő erőművek hálózatának kiterjedése egyre több kisebb telep üzemenkívül helyezését vonta maga után. Említésre méltó, hogy közgazdász szakembereink már ebben az időben hangoztatták, hogy a nemzetközi együttműködés legideálisabb területe az országok közötti energiacsere: a villamosenergiaeladás sem a felesleggel rendelkező exportáló, sem az importáló állam gazdasági érdekeit nem sérti; az átvevő állam nélkülözhetetlen nyers termelési tényezőt kap, a szállító állam pedig olcsón előállított, készárúnak minősíthető termelvényét értékesíti. Az akkori nagy racionalizálási lázban még egy tényezőt hangsúlyoztak szakembereink: bár a termelés racionalizálása szempontjából indokolt volt az ipari koncentráció, de a kapitalista termelési rendszerben súlyos szociális természetű bajoknak lett a kútforrása; ezzel szemben a villamos energiatermelés koncentrációja nemcsak műszakilag és gazdaságilag indokolt, de szociális szempontból is kívánatos. A magyar erősáramú villamosipar kedvező, ill. kielégítő foglalkoztatása 1929 nyaráig folytatódott. Ekkor az irányzat megfordult, a beérkező rendelések csökkenni kezdtek. Úgy nálunk, mint a külföldön mind nagyobb mérvű politikai és gazdasági okokból keletkezett válság nehezedett az akkori életre. A MSSM 1925—26-ban forgalomba hozott 7,5 lóerős motorai c) A gazdasági válság és a kibontakozás, 1 9 31 - 1 9 3 6 Úgy a gyáripari és a széntermelés, mint a külkereskedelmi forgalom már 1930-ban erős visszaesést mutat 1929-hez képest (II/a—IV. táblázatok). 1931-ben a magyar erősáramú villamosipar foglalkoztatottsága termelőképességének 1 3-a alá esett és
