Keller Ferenc (szerk.): A Villamosgép- és Kábelgyár 50 éve és szerepe a magyar villamosipar fejlődésében 1913-1963 (Budapest, 1963)
2. Villamosgépek és villamos gépekkel működő létesítmények
20. Nagyszalonta, ü. 1912, 3 f., 50 Hz, 3000/210/120 V, 2 ny. ol. m. á 200 Le + gén. á 160 kW. Ellátja Sarkad községet (1914). Bérlő MSSM. 21. Petrozsény, ü. 1908 e. á. 2 X 220 V, 3 gőzg. csoport á 150 Le + 1 átalakító 110 Le, 3 f-ra + akk. Bőv. 1910—1911 + 2 db 3 f. a 90 Le-s gőzg. + 2x82 kW gén. csoport + feltranszf. állomás 3000/ 5000 V-ra 2x85 + 3x55 kVA transzf. + távvezeték Vulkán községbe, itt elosztóhálózat. 22. „Phöbus” ld. Újpest. 23. Poprád, ü. 1903, e. á. 2x 125 V, 1 gőzg. 150 Le 1 din. 90 kW + akk. Továbbit ld. Tátravasút alatt. 24. Pozsony, ü. 1901, Schuckert u. Co. 25. Pöstyén, ü. 1906, 3 f., 50 Hz, 3000/150 V, 4 ny. ol. m. á 120 Le + 4 gén. á 115 kVA. Bőv. 1910. Ellátja Orvistye és Verbó községeket. 26. Sátoraljaújhely, ü. 1895, e. á. 2x 150 V, 4 gőzg. á 120 Le T 6 din. ossz. 275 kW + akk. Bőv. 1910—1911: 1 db. 500 Le-s gépcsoport. 27. Stubnya, (Túróc m.) ü. 1911, e. á. (2 vez.) 220 V, 1 gőzg. 60 Le + 2 din. ossz. 35 kW, malom, kapcs. 28. Szabadka, ü. 1896, 3 f., 42 Hz, 2000/100 V, erőátv. 220 V. 1910-ben 4 gőzg. ossz. 2300 Le + 4 gén. ossz. 1020 kW + átalakítók + akk. Bőv. 1910—1911; 29. Szatmár, ü. 1892, e. á. 2x 110 V, 160 Le-s gépcsoporttal. A vállalat első közcélú világítási telepe Magyarországon. 30. Szekszárd, ü. 1900, e. á. 2x220 V, 2 gőzg. á 80 Le + 1 ny. ol. m. 220 Le * 3 din. ossz. 260 kW + akk. Bőv. 1911. 31. Szentes, ü. 1902, 3 f., 50 Hz, 3000/150 V 2 gőzg. á 200 Le csoport. Bőv. 1910: gén. ossz. 546 kW, feltranszf. 7500/150 V. 32. Szentbenedek (Szolnok-Doboka m.), ü. 1910, 3 f., 42 Hz, 6000/110 V, 1 vízturb. 450 Le + 1 ny. ol. m. 400 Le, (ez utóbbi 1913 végén került üzembe), + 2 gén. ossz. 760 kW. Önműködő SS típusú feszültségszabályozóval. Bőv. 1913—1914. Ellátja Dés, Désakna, Szamosújvár és Bethlen községeket. 33. Szentendre, ü. 1912. 34. Tolna ü. 1911, e. á. 2 X 110 V, 2 ny. ol. m. á 80 Le + 2 din. á 50 kW - akk. 35. Torda, ü. 1902, e. á., 2x220 V, 1 gőzg. 35 Le + 1 din. 22 kW. Bőv. 1911: 2 új ny. ol. m. á 300 Le + 1 db 100 Le, ossz. 700 Le, 3 gén. 3 f., 50 Hz, 3100 V/210/120 V, ossz. 650 kVA. Gépek ford. sz. = 187, gén. pólusszáma = 32. Az erőmű kalorikus hatásfoka 33,1 — 34,7 között volt 1912- ben. (L 11: 1-9 old.)* 36. Trencsén, ü. 1907. V. 12., e. á., 2x 150 V, 2 Diesel m. á. 150 Le, 2 din. á 95 kW, szíjhajtás 176/550ford. sz. A dinamók armatúrája 3 csúszógyűrűvel is el volt látva, ezekről 27,5 Hz, 3 f., 217 V-os áram volt leszedhető, a város távolabbi pontjain fekvő motoros fogyasztók számára. A 3 f. oldalon a gépek teljesítménye 88 kVA volt, ezt 3000 V-ra föltranszformálva vezették a motoros fogyasztókhoz. Az akk. telepet pótdinamó töltötte. Az e. á. hálózat legtávolabbi táppontja 1,7 km, a 3 f.-úé 3 kmnyire volt. Az erőmű kalorikus hatásfoka kb. 30% volt, szemben az akkori gőzüzemű telepek kb. 14% hatásfokával. Az erőmű már 1908-ban szűknek bizonyult, bővítését ugyancsak a MSSM végezte 1910-ben: 3 ny. ol. m. á 200 Le + 3 din. á 135 kW + akk. (L. 1./ 1. sz. 2. old., L. 4: 127. o., L. 14.) 37. Újpest, MÁV központ, a Phöbus Villamos Vállalat R.T. tulajdonában; ü. 1897, e. á. 450 V 2 vez., 4 gőzg. ossz. 850 Le + 4 din. ossz. 625 kW; bőv. 1910—1912: 2 db 3 f., 50 Hz, 5000 V, 1000 Le gépegységgel egyrészt Újpest és környéke, Rákospalota, Rákosszentmihály stb. energiaszükségletét, másrészt az államvasutak budapesti és budapestvidéki pályaudvarainak világítását látta el. További 2 db 1-fázisú, 15 Hz, 10 000 V, 1500 Le-s gépegysége a Vác—Gödöllői vasutat táplálta. Ugyancsak a MSSM építette Újpesten a kábelhálózatot és légvezetéket, 28 db összesen 682 kVA * Lásd. : Irodalomjegyzékben. 54
