Keller Ferenc (szerk.): A Villamosgép- és Kábelgyár 50 éve és szerepe a magyar villamosipar fejlődésében 1913-1963 (Budapest, 1963)
16. Szakszervezeti mozgalom
Ezenkívül az üzemi szemléken felderített munkavédelmi hiányosságok felszámolására a vállalat havonta 1600 TMK munkaórát biztosít. Munkavédelmi és egészségügyi célokat szolgál a vállalati öltözők karbantartása, felújítása. Az elmúlt években új öltözőket épített a vállalat: 1960-ban a TMK-ban, 1961-ben a Szerszámüzemben, 1962-ben a Kábelgyárban. Ezenkívül a vállalat több öltözőt korszerűsített. Az öltözők felújítása a következő években a soron következő üzemrészekben meg fog történni. Jelentős költséggel több üzemrészt kifestettünk és így a dolgozók egészségesebb munkakörülmények közön dolgoztak. Korszerűsítettük a Gépgyár, Kábelgyár és Tömegcikk üzemrészünk világítását is. A több éve húzódó fűtési problémák a kispesti Hőerőmű által biztosított gőz bekapcsolásával megoldottuk. 1962-ben a gőzfogadás első üteme elkészült és ma már 50%-ban a kispesti Hőerőmű által termelt gőzt használjuk fűtésre és egyéb célokra. 1963-ban teljes befejezést nyer a gőzfogadó állomások építése és így az eddigi gazdaságtalan fűtőberendezések felszámolását végrehajthatjuk. Vállalatunk munkavédelmi és egészségügyi helyzetének javítását szolgálja a dolgozók védő- és munkaruhával való ellátása is. Az Üzemi Tanács jóváhagyásával évente több százezer forintot fordítunk munkaruha vásárlásra. Ez 1959- ben 1960- ban 1961- ben 1962- ben 850 000 Ft-ot 950 000 Ft-ot 940 000 Ft-ot 980 000 forintot tett ki. M unkás ellátás Az életszínvonal jelentős tényezői a dolgozók rendelkezésére álló szociális létesítmények. A vállalat ezen a téren a felszabadulás óta igen nagy eredményeket ért el. A vállalati Munkásellátási Osztály és a Szakszervezeti Bizottság munkásellátási bizottsága őrködik a szociális létesítmények munkája felett és ezek működését minden erejével segíti. A vállalatnál 1945 óta működik az üzemi konyha, mely kezdetben csak a legszerényebb étkezési lehetőséget tudta biztosítani. Az eg}' tál ételből álló ebédet a raktárépületből átalakított ebédlőben fogyasztották el a dolgozók. Az ebédlő berendezése igen egyszerű volt: nagy asztalokkal és padokkal volt felszerelve, alumínium tálakban mindenki saját maga vitte az ételt az asztalokhoz. A dolgozók saját evőeszközüket használták. A gazdasági élet kedvezőbb alakulása 1950-ben már lehetővé tette, hogy az üzemi konyha áttérhetett a két fogásból álló étkeztetésre. 1951-ben sor kerülhetett az üzemi konyha és az ebédlő átépítésére. Ekkor alakították ki a jelenlegi főző és étkező helyiséget. Az ebédlőbe új asztalok és székek kerültek, az alumínium tálak helyett porcelán tányérokat szereztek be és a dolgozókat alumínium evőeszközzel is ellátták. 1958-tól az alumínium evőeszközöket rozsdamentes evőeszközökkel cserélték fel. A felszolgálást 1952-től szakképzett felszolgálók látják el, így megszűnt az ebédért való sorbanállás és megteremtődött a kulturáltabb étkeztetés. Ettől kezdve a dolgozók már egyre nagyobb számmal vették igénybe az üzemi étkeztetést. A megnövekedett étkezők létszámának megfelelően a főzőteret is bővítették,korszerűsítették, gépesítették. A megnövekedett igényeknek megfelelően bővültek az étkezési formák is. 1949-ben az üzemorvosi rendelő által javasolt dolgozóknak kimélő menüt szolgáltak fel; 1954-ben az étlap szerinti étkezést vezette be az üzemi konyha. A vállalat jelentős összeggel járul az étkezési költségekhez. 1954-ig a dolgozók — fizetésüknek megfelelően — progresszív ebédtérítési hozzájárulást fizettek, de 1954-ben bevezettük az egységes 3,— forintos ebédtérítést. .Az étkezők számának növekedéséről és a vállalati hozzájárulás alakulásáról a következő kimutatást adjuk : 465
