Keller Ferenc (szerk.): A Villamosgép- és Kábelgyár 50 éve és szerepe a magyar villamosipar fejlődésében 1913-1963 (Budapest, 1963)
9. Gyártmányfejlesztési munkáink
% biztosítani kellett a megfelelő kutatómunkát, a szerkesztői munka előkészítésére és alátámasztására. A gyártmányfejlesztési munka elősegítésére az első intézkedés a műszaki fejlesztési gyáregység létrehozása volt. A prototípus és kísérleti gyártás így gazdára talált. A szerkesztőknek nem kellett oly hosszú időt várni konstrukciójuk mintapéldányának elkészüléséig. Ha 1954-től a termelés százalékában vizsgáljuk a gyártmányfejlesztésre fordított költségeket, amelyek tulajdonképpen a gyártmányfejlesztésre fordított munkaórákat tükrözik, láthatjuk, hogy 1956-tól komoly emelkedés jelentkezett. Az emelkedés nem volt ugrásszerű. Ennek oka, hogy kezdetben a gyáregység külső rendelésekre is sokat dolgozott és sok gyártásellenőrző vizsgálóberendezés készült, amelyek nem terhelték a gyártmányfejlesztési számlát. 1958—1959-ben ugrásszerűen megindult az új gyártmányok szerkesztési munkája. 1961 végéig elkészültek azok a forgógép kísérleti és prototípus példányok, amelyek alapján az új motorsorozatok végleges tervezési munkái befejeződhetnek. Lényegében elkészültek az új darukészülék alaptípusok. 1962-ben kísérleti darab és prototípus gyártás vonalán már csak az alaptípusokra épült különböző kivitelek mintadarabjai készültek. Az ábrából látható, hogy 1961 után a fejlesztési költségek visszaestek. 1964-ben emelkedés várható, amikor a 125 — 630 kW-os motorsorozat néhány mintapéldányát gyártjuk le. Ezzel az a lökésszerű fejlesztési munka, amely szükséges volt ahhoz, hogy egy korszerűtlen termékeket előállító vállalat gyártmányait korszerűekre cseréljük le — befejeződött. Ezt az időszakot természetszerűen felváltja az állandó ütemű fejlesztési munka időszaka, ahol a főfeladat az összes gyártmány korszerűsítése helyett csak 1 — 1 gyártmánycsoport, vagy típus fejlesztése. Az 1956-ban létrehozott műszaki fejlesztési gyáregység a termelőüzemek által kiselejtezett szerszámgépekkel kezdte meg munkáját. 1960-ra ezeket a gépeket már kivétel nélkül lecserélték korszerű, univerzális szerszámgépekre. A gyáregység munkájának megkezdésekor az elkészítendő darabok rajzait a művezetők kapták kézbe, akik az anyagbiztosítást elvégezték és a gyártást levezették. A gyáregységgel szemben támasztott követelmények évről évre növekedtek. A létszám növelése mellett a termelékenységet is megfelelő szintre kellett emelni. Ehhez az üzem folyamatos munka-, illetőleg anyagellátását kellett biztosítani. Ezért már 1958 1959-től a gyáregységnél szabályos gyártáselőkészítés folyik. Ezt az előkészítő munkát végző műszaki osztálynak feladata a prototípus gyártás technológiai irányítása és ennek alapján a konstrukció véleményezése. A rajz szerinti gyártást, illetőleg a prototípus gyártásánál megkövetelt minőséget a gyáregység fizikai dolgozóinak összetétele biztosítja. A gyáregységnél jól képzett szakmunkások dolgoznak és a betanult munkaerők száma igen csekély. Külön érdemes szólni a műszerjavító csoportról, ahol a vállalat műszereinek javítása és felújítása folyik. A részleg dolgozói már számos új műszer megtervezését és legyártását végezték el. A gyáregység termékeinek felsorolása igen hosszú lenne és nincs is rá szükség, mivel feladatszerűen itt készültek az új motorsorozatok és készülékek mintadarabjai, prototípusai, melyekről e könyv cikkeiben szó esik. A gyáregységnek az elmúlt években önálló gyártmányai is, voltak amelyek nem képezték a vállalat más üzemegységeinek gyártási profilját. Itt készültek pl. az első folyamatos transzformátor- és dinamólemez vizsgálóberendezések, amelyekről külön cikkben emlékeztünk meg. Az üzem műszaki felkészültségére jellemző, hogy ennek a vizsgálóberendezésnek összes műszerét, a 0,1 osztályú fénymutatós korrekciós wattmérőt is, a műszerjavító részleg tervezte és kivitelezte. A gyártmányfejlesztésre fordított költségek 1954-róY, a termelés százalékában 322
