Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Új közlekedési eszköz születik - 3. A gőzgéptől a gőzmozdonyig
nak Henry Booth-tál közösen indított „Rocket” (Rakéta); Timothy Hackworth „Sans Pareil” (Páratlan); John Ericssonmxk John Braithwaite-tel közös „Novelty” (Újdonság) és Timothy Burstall„Perseverance” (Állhatatosság) nevű mozdonya. Volt még egy ötödik komoly jelentkező is: Edward Bury Liverpoolból, a későbbi ismert mozdonyépítő, aki azonban nem tudott határidőre elkészülni mozdonyával. A mozdonyok szállítása a gyárból Rainhillbe nem volt könnyű feladat. Burstall, aki korábban közúti gőzkocsit épített, ezt építette át a versenyen való részvételre, de a „Perseverance” már a szállítás közben megsérült, és gyakorlatilag kiesett a versenyből. Hackworth „Sans Pareil”-je (3.24. ábra) korábbi mozdonyának, a Royal George-nak rövidebb kivitelű, kéttengelyű változata volt, kissé nehézkesen futott, de a fő feltételeket teljesítette. Egyik futama alkalmával azonban megsérült a kazán, s így a versenyt nem folytathatta. Ezek után már csak ketten maradtak: a „Novelty” és a „Rocket”. John Ericsson korábban a svéd hadsereg kapitánya —, aki Amerikát is megjárva 1826-ban érkezett Londonba, társult John Braithwaite-tel, a későbbi vasúti mérnökkel. Az általuk épített „Novelty” (3.25. ábra) lényegében Ericsson elképzelése szerint készült könnyű, tetszetős, négykerekű, egy függőleges hengerrel hajtott jármű volt. Könnyedén és viszonylag csendesen futott a versenypályán, és amikor elérte a 48 km/h csúcssebességet is, mindenki neki szánta már a pályadíjat. A kis „Novelty” azonban nem volt szerencsés; a konstrukció leggyengébb része volt a kazán, amely hamarosan felmondta a szolgálatot, és kétszeri meghibásodás után Ericssonék vissza is léptek a további versengéstől. így aztán egyedül a „Rocket” maradt a szenzációs látványosságot nyújtó versenyben, amelyet a karikaturisták is megörökítettek (3.26. ábra). Minden feltételt teljesítve, baleset és meghibásodás nélkül futotta meg a rövid pályán oda-vissza az előírt 112 km-t. Stephensonék és Booth megkapták az 500 fontos díjat, további 500 fontért megvette a vasúttársaság a „Rocket”-et, és rendelt még 8 mozdonyt a Stephenson-féle mozdonygyártól. A „Rocket” (3.27. ábra) igénytelen külsejű, egy hajtott kerékpárral épített, könnyű szerkocsit vontató jármű volt. Tömege 4,23 tonnát tett ki, és 17,3 tonnás vonatot továbbított 21,5 km/h átlagos és 35 km/h maximális sebességgel. A mozdony terhelés nélkül 47 km/h sebességet is elért. Kiváló teljesítményét főleg annak köszönhette, hogy az idős Stephenson Elenry Booth tanácsára — 25 db tüzcsövet épített be a kazánba, melynek gőznyomása 3,5 bar volt (3.28. ábra). A „Rocket” — mint a gőzüzemű vasút végleges diadalának szimbóluma — ugyancsak megmaradt (az 40 3.24. ábra. Hackworth „Sans Pared" mozdonya 3.25. ábra. Ericsson és Braithwaite „Novelty" mozdonya 3.26. ábra. A rainhilli mozdonyverseny — ahogyan a karikaturista látta
