Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Új közlekedési eszköz születik - 3. A gőzgéptől a gőzmozdonyig
3.19. ábra. Stephensonék „Locomotion"-ja. a világ első közforgalomra szánt gözmozdonya 14. kép. A Stockton—Darlington Vasút megnyitása 3.20. ábra. A Stockton—Darlington Vasút első személykocsija (valószinüsitett ábrázolás) készült, amelyet a két Stephenson Pease-szel együtt alapított; vezetője a fiatal Robert Stephenson lett, akit apja Dél-Amerikába is elküldött, hogy az ottani bányaüzemeket meglátogassa. A Stockton Darlington Vasutat 1825. szeptember 27-én hatalmas érdeklődés mellett, ünnepélyesen adták át a forgalomnak (14. kép). Az ünnepi vonatot a „Locomotion” vontatta, s azt maga George Stephenson vezette. A kíváncsiak seregében ott voltak a „tüzes gép” ellenségei, az országúti és vízi közlekedés emberei is, akik szitkozódva és átkozódva, leplezetlen kárörömmel arra vártak, hogy a mozdony felrobbanjon. Ezek azonban csalódtak, mert a megnyitón minden jól sikerült. A korabeli egymástól sok részletben eltérő sajtótudósítások szerint a vonat Stocktonból Darlingtonba a 14 km-es úton kb. 13—14 km-es sebességgel haladt, 38 kocsival és kb. 90 tonna terheléssel, beleértve a mintegy 450 utast is. A vonatot Darlingtonban átrendezték, és a mozdony vízvétele után visszafelé, Stocktonig is megtették az utat. amikor is vagy 600 ember mászott fel a csörömpölő láncokkal összekapcsolt szenes vagonokból álló vonatra. A 28 km-es utat oda-vissza, a tartózkodásokkal együtt 187 perc alatt futották be. A vonat előtt „zászlós lovas vágtatott, hogy figyelmeztessen a veszedelmes gép” közeledésére. A tehervagonokból álló ünnepi vonat közepére sorolták be az egyetlen személykocsit, amelyben a megjelent notabilitások foglaltak helyet. Az első, vasúti célra épített személykocsiról, amelyet „Experiment”nek neveztek, nem maradt fenn megbízható leírás. Állítólag háromablakos, meglehetősen ormótlan fedett jármű volt, amelyben hosszirányú padokat helyeztek el, a közepén asztallal. Beszállni a kocsi végén lehetett (3.20. ábra). A menetrendszerű személyforgalmat 1825. október 10-én kezdték meg, eleinte kizárólag lóvontatással; a gőzmozdonyok csak a teherforgalomban vettek részt. Később kényelmesebb, keresztüléses személykocsikat építettek, amelyek az országúti hintókhoz hasonlítottak. Egy menetjegy a második osztályon az 1840-es években 1 shilling 6 pennybe került (15. kép). Ami a magánszemélyek kocsijait illeti melyek az engedélyokmány szerint igénybe vehették a vaspályát , a tapasztalatok rövidesen bebizonyították az ilyen forgalom lehetetlenségét: erősen zavarták az egyvágányú vasút forgalmát, illetve sokszor hosszú várakozásokra kényszerültek. Végül is ez a privát forgalom teljesen megszűnt, és a vasúttársaság az egész forgalmat saját kezébe vette, részben gőzmozdonyokkal, de jó ideig még lóvontatással is. A Stockton Darlington Vasút már az első évek tapasztalatai alapján nagy sikert hozott: bebizonyította a gőzüzem fölényét, gazdaságosságát a lóvontatással szemben, lehetővé tette a forgalom megtöbb-36
