Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Évszázadunk vasútja - 12. Vasút a városokban
A magasvasutak másik formája az egysínű vasút. Történetük már egy évszázadra nyúlik vissza. Philadelphiában 1876-ban, a világkiállításon mutattak be egy függövasutat, akkor még gözüzemmel. Ez a rendszer azonban nem terjedt el. Európában az úgynevezett Langen-féle függővasút valósult meg 1901-ben, a wuppertali gyorsvasútnál (12.11. ábra). Az újabb hasonló konstrukcióknál vasúti sínek helyett betonpályán gördülő gumikerekeket alkalmaztak, mint amilyenek az Egyesült Államokban (Houston) és Japánban (Tokió) épült új függővasutak. Az egysínű vasutak másik változata a nyeregvasút (12.12. ábra). A korszerű Ahveg-rendszerű nyeregvasútnál a jármű a pályát alkotó vasbeton gerendára támaszkodik. Gumiabroncsos hajtott kerekei mellett vezetőkerekei is vannak (137. kép). Mint műszaki érdekességgel, itt említjük meg, hogy a légtömlős kerekeket — a tömeg- és zajcsökkentés érdekében — a párizsi földalatti vasúton is bevezették. Az úgynevezett A/ú7/c/zú-rendszerben a szokásos sínek mellett külön futósínek támasztják alá a gumiabroncsokat, az oldalirányú vezetést külön, vízszintes síkú légtömlös vezetőkerekekkel biztosítják. A sínnel nem érintkező nyomkarimás acélkeréknek biztonsági szerepe van: szükség esetén (pl. defekt) a jármű a vasúti vágányra támaszkodhat. A gyorsvasutak kiépítésével egy-egy nagyváros tömegközlekedése lényegesen átalakul, biztosítva a többi tömegközlekedési eszközzel: a nagyvasúti és elővárosi vasutakkal, a közúti villamosokkal, az autóbusz- és trolibuszjáratokkal a kapcsolatot, a jó megközelítési és átszállási lehetőségeket. Mindezeken túl a nagyvárosok számára az utóbbi évtizedekben nagy számban dolgoztak ki újabb tömegközlekedési rendszereket, amelyekkel a 15. fejezetben foglalkozunk. 12.9. ábra. A budapesti földalatti vasúti hálózat csomópontja a Deák téren 240 12.12. ábra. Korai nyeregvasút (az amerikai E. S. Watson szabadalma 1884-böl)
