Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Évszázadunk vasútja - 11. A korszerű pálya és állomásai
A vasútállomások zöme - egyszerűen és racionálisan - az adott helység nevét viseli. Ahol a városban több pályaudvar van, szokásos a megkülönböztetés égtájak, városrészek, a vonal célállomása, illetve uralkodók, államférfiak neve stb. szerint; a város legjelentősebb pályaudvara gyakran a „főpályaudvar" elnevezést kapja. Például: Budapest— Keleti pu., Budapest- Józsefváros (korábban Losonci pu.); Leningrádban a Finnországi pu., Londonban a Victoria Station, az NDK-ban Drezda főpályaudvara stb. A világ egyik legfurcsább és leghosszabb nevű faluja és vasútállomása Anglesey-szigeten, Nagy-Britanniában, Walesben található. A 113. képen bemutatott peronjegy tanúsága szerint a kelta-kymri nyelvű állomásnév 58 (a mai állomásnév-tábla szerint 59) betűből áll és magyarul így hangzik: „Szűz Mária temploma a fehér rezgőnyárfák völgyében, túl az ösvényen, és Szent Tysolo temploma a Vörös-barlang közelében” (Peti ik Ottó könyve nyomán). Állítólag a korábbi rövid helységnevet egy fantáziadús falubeli ötlete nyomán kerekítették ki ilyen szépen, és a vonalát arra építő London Midland and Scottish Railway gyorsan ki is használta a sok turistát vonzó nevezetességet: mindenkivel még a le- és felszálló utasokkal is megvetették a peronjegyet is. Magát az állomást csekély forgalma miatt 1966-ban megszüntették ugyan, de 1973-ban mint megállóhelyet újra megnyitották. A neve mentette meg. Kezdetben az állomásokat csak a legszükségesebb létesítményekkel építették meg, viszont az utas- és áruforgalom, az üzemi például vontatási feladatok teljesítésére egyaránt szolgáltak. Az első évtizedek tapasztalatai alapján azután ezen a területen is jelentős differenciálódás következett be. részben a funkciók szétválasztása, részben a forgalom nagysága, jellege szerint. A legegyszerűbbek a forgalmi kitérők, ahol a vonatok ugyan találkozhatnak, de személy- vagy áruforgalom nincsen. A megállóhely a nyílt vonalnak olyan pontja, ahol vonatok ugyan nem találkozhatnak, de személyforgalom lebonyolódhat. Hasonlóképpen a rakodóhely csak a helyi áruforgalmat szolgálja. A kétféle feladatot egyesíti a megálló—rakodóhely, ahol vonattalálkozásra ugyancsak nincs lehetőség. A leggyakoribbak a középállomások, ahol a helyi utas- és áruforgalom lebonyolítása mellett vonatok is találkozhatnak. A vasútvonalak találkozásánál rendező állomásokat építettek, ahol a vonatok átrendezése, a helyi forgalom lebonyolítása is lehetséges; ezek egyben a csatlakozó vonalak rendelkező állomásai is. Ahol a forgalom megkívánta főleg nagyobb városokban —, külön személypályaudvarok, a személyszállítójármüvek számára tároló-pályaudvarok, valamint teherpályaudvarok, ezeken belül vagy hozzájuk csatlakozóan napjainkban konténer pályaudvarok (konténer terminálok) létesültek. A vasútvonalak, majd az ezekből kialakuló összefüggő hálózatok kiépítésével nagy vasúti csomópontok keletkeztek mint amilyen Budapest is —, ahol egész sor vasútállomás, illetve pályaudvar összekötésére bonyolult, többnyire úgynevezett körvasúti rendszert létesítettek. Az üzemek pedig igen sok iparvágánnyal csatlakoznak a hálózathoz, hogy elkerüljék az áruk átrakását a vasútállomásokon. Minthogy az áruszállítás öszszes költségében a rakodások költségei tekintélyes hányadot képviselnek, az iparvágányok kellő forgalom mellett a vasúti szállítás hatékonyságát jelentősen megnövelik. A vasúti kötött pálya — hatalmas műszaki -gazdasági előnyei mellett hátrányokkal is jár. A vonatok összeállítása, a szerelvények szétbontása, a kocsik egyik vágányról a másikra való eljuttatása csak költséges és jelentős időráfordítással járó tolatási műveletek árán, megfelelő számú állomási vágány (átmenő fővágány, vonatfogadó vágány, raktári és rakodóvágány, felállító és tárolóvágány stb.) segítségével lehetséges. A hálózat teherforgalmi gócpontjain pedig úgynevezett rendező pályaudvarokra van szükség, ahol a befutó tehervonatokat szétrendezik, és irányok szerint új tehervonatokat képeznek. (11.13. ábra). A rendező pályaudvarokon az érkező szerelvényeket többnyire az úgynevezett gurítódombra tolják fel, ahonnan az egyes kocsik vagy kocsicsoportok a nehézségi erő hatására gurulnak a megfelelő irány vágányokra. A rendező pályaudvarok munkája az egész vasúthálózat forgalma szempontjából kiemelkedő jelentőségű, ezért törekednek minél nagyobb fokú gépesítésre, illetve automatizálásra. Korábban a gurítódombról leguruló kocsikat kizárólag kézi fékezéssel, vagy az irányvágányokon kézi erővel a kocsik kerekei elé, a sínre helyezett sarukkal állították meg. Ez a munka nemcsak a „sarusok” testi épségét veszélyezteti, hanem gyakran a kocsikban és az árukban is sérüléseket okoz. A korszerű rendező pályaudvarokon a leguruló kocsik sebességét ma már különböző megoldású vágányfékek szabályozzák; a váltók megfelelő állításáról előre betáplált programok alapján — önműködő váltóállító berendezések gondoskodnak. A korszerű, a régieknél sokkal nagyobb teljesítőképességű és gazdaságosabb rendező pályaudvarokon széles körűen alkalmazzák az üzemi rádiót és a televíziót. 216 113. kép. Peronjegy a világ egyik leghosszabb nevű állomásán
