Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)

Évszázadunk vasútja - 11. A korszerű pálya és állomásai

112. kép.

A budapesti Vasúti Tudományos Kutató Intézet kísérlete: a sínek melegítésével mesterségesen előidézett vágánykivetödés

11.6. ábra.

Vágányrendszerek: a) keresztaljas; b) kombinált; c) magánaljas; d) hosszaljas; e) folytonos vasbetonlemezeken fekvő vágány

b)

c)

d)

A vágány ágyazatban fekszik, amelyet a vasutak zúzottkőből, bányakavicsból, homokból vagy salakból készítettek. Az ágyazattal szembeni összes igényeket azonban csak a jó minőségű zúzottkő ágyazat elégíti ki, mert a vágánynak szilárd és rugalmas alátámasztást ad. csökkenti és elosztja az erőhatásokat a földmű felületén, jól elvezeti a csapadékvizet, ellenáll a vágány hossz- és keresztirányú elmozdulásával szemben, s a vágány szabályozhatóságát is biztosítja.

A vasúti felépítmény fontos elemei a sínleerősítések (11.7. ábra). Kezdetben a sínszeg vagy síncsavar közvetlenül a sín talpát erősítette le, alátétlemezzel (b) vagy anélkül (a); egyszerűsége és olcsósága folytán még ma is használják. Bonyolultabb az a megoldás, ahol az alátétlemezt külön az aljhoz, a sínt viszont leszorítócsavarokkal és lemezekkel - az alátétlemezhez erősítik (c); e fejlettebb leerősítések a 30-as években terjedtek el. Nagy anyagköltségük vezetett az egyszeresen (d) és a kettősen (e) rugalmas leerősítések kifejlesztéséhez, ahol acélrugók szorítják le a sín talpát. Ha a sín talpa alatt rugalmas alátétlemez (pl. gumilemez) is van, a leerősítés kettősen rugalmas.

11.7. ábra.

Sínleerősítések: a) alátétlemez nélküli: b) alátétlemezes síncsavaros közvetlen leerősítés; c) az alátétlemez az aljhoz, a sín a leszorítólemezekkel az alátétlemezhez van erősítve:

d) egyszeresen rugalmas;

e) kettősen rugalmas leerösítés

213