Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
A vasút győzelme - 7. A gőzmozdony nagy korszaka
56. kép. A Tiszavidéki Vasút dugattyús tolattyús vegyesvonati mozdonya az 1878. évi párizsi világkiállításon (a későbbi MÁV 314-es sorozat) 57. kép. Emlékérem a MÁV Gépgyár 500. gözmozdonyának kibocsátása alkalmából (1893) 58. kép. A MÁV 377-es sorozatú mellékvonali vegyesvonati mozdonya (MÁV Gépgyár, 1892) A múlt század második felében az amerikai és európai mozdonygyárak saját országaik szükségleteinek kielégítése mellett egyre növekvő exportüzleteket bonyolítottak le. Jármüveik megjelentek Ázsia. Afrika, Dél-Amerika és Ausztrália kibontakozó vasúthálózatain; a gyarmatokon éppúgy, mint a független államokban. A vasúti járművek exportpiacán különösen a tengerentúli országokban az amerikai gyárak mintegy 50 százalékos részesedést értek el. Az erős amerikai és európai mozdonyipar lehetőségeit azután fokozatosan csökkentette, hogy Ausztráliában számos mozdonygyárat alapítottak, s Indiában és Japánban is viszonylag korán kifejlődött a saját mozdonyipar. Az 1867. évi kiegyezés után az iparpolitika Magyarországon is arra törekedett, hogy az ország mind függetlenebb legyen a külföldi behozataltól. Ennek eredményeként 1873-ban megkezdődött a gőzmozdonyok hazai gyártása is. A MA V Gépgyár először a Sigl-gyár tervei alapján készített néhány mozdonyt, de egy-két év után már saját tervezésű mozdonyokat is gyártott. A gyors fejlődésre jellemző, hogy 1878- ban elkészítette a Tiszavidéki Vasút számára az első dugattyús tolattyúval működő (a későbbi 314-es sorozatjelü) mozdonyt, a világ egyik első ilyen típusú gépét, amelyet a párizsi világkiállításon (1878) is bemutatott (56. kép). Ezekben az években a MÁV-nál és a MÁV Gépgyárban kiváló mozdonyszerkesztő gárda alakult ki. éíén Kordina Zsigmonddal (1848—1894). Ebben az időben születtek azok a jellegzetes magyar gőzmozdonyok. amelyek konstrukciójuk önállósága és korszerűsége révén a korszak legjobb mozdonyai közé tartoztak (57. kép). Ilyen nevezetes mozdonyok voltak a 220-as sorozatú (a maga idejében la. osztályú) és a 222-es sorozatú gyorsvonati. valamint a 326-os és 377-es sorozatú mozdonyok. Utóbbiakból — több változatban - mintegy félezer futott a MÁV és más magyar vasutak vonalain (58. kép). E mozdonyok első példányait — hasonlóan a korábbi típusokhoz rövid füstszekrénnyel építették. A 80-as évek közepétől kezdték alkalmazni a hosszú (úgynevezett amerikai) füstszekrényt, amely javította a kazán hatásfokát, és a szikraszórást is csökkentette. Emiatt a különféle szikrafogóval felszerelt kémények is eltűntek. Ezek a változások a mozdonyok külső megjelenését is megváltoztatták csakúgy, mint a magasan elhelyezett kazán és a rövid kémény, amely a századforduló utáni nagy teljesítményű magyar mozdonyokat is jellemezte. A magyarországi mozdonyok legnagyobb sebessége a múlt században 80—90 km/h volt. 1900-ban készült a MÁV Gépgyárban az első 100 km/h sebességű gyorsvonati mozdony (I 1. osztály, később 201-es sorozat). Ez volt egyben az első magasan elhelyezett kazánú, rövid kéményü mozdony a MÁV vonalain (59. kép). A századforduló után a hazai ipar a síkvi-149
