Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
A vasút győzelme - 7. A gőzmozdony nagy korszaka
A harangok ugyancsak jellegzetes hangjelző eszközei voltak a gőzmozdonyoknak, és szintén sokféle formában készültek. Kezdetben közvetlenül kézzel vagy — a mozdonyvezetői állástól távolabb felszerelt harangokat — kötéllel kezelték, utóbb gőznyomással vagy sürített levegővel működő szerkezeteket használtak. Sok helyütt — így Németországban — a legutóbbi időkig egyidejűleg síp- és harangjelzést kellett adni. amikor a vonat áthaladt az állomáson. A gözmozdony akusztikai emlékeit — a hanglemezeket és magnószalagokat — a vasútbarátok, a gőzmozdony korszakának szerelmesei éppoly szeretettel gyűjtik, hallgatják és tanulmányozzák, mint a sokféle tárgyi emléket és írásbeli dokumentumot, amely a vasút hőskorát idézi. A tovaszáguldó gözmozdony impozáns képe. vizuális és akusztikai hatásai nem egy filmrendezőt, operatőrt és zeneszerzőt inspiráltak arra. hogy megkomponálják a „vasút szimfóniáját", nemcsak egyegy jelenetben, hanem önálló alkotásokban is. De a képzőművészekre, az írókra és költőkre sem maradt hatástalan a gőzmozdony, az ember alkotta gép hatalmas ereje. Walt Whitman „Téli mozdony" című verse (1876) így zengi a gözmozdony dicséretét: „Téged dalollak. A tomboló viharban, a hóban, a hanyatló téli nap alkonyatán, Teljes fegyverzetedet. mértékes kattogásod és forradalmas dübörgésed. Fekete, hengeres tested, aranyos bronzod és ezüst acélod, Súlyos haránt-rudaid. párhuzamos-egyforma kerekeid, forgó, oldalt csikorgó kerekeid. Ütemesen neki dagadó dohogásod és kortyogásod. távolba vesző zakatolásod. Előre meredő nagy lámpásodat. Hosszú, halványan libegő füstbokrétádat, melyet gyengéd bíbor színez. A kéményből kipöfékelő sürü-sötét füstfellegeidet. Remekbe kovácsolt testedet, rugóid és szelepeid, kerekeid remegő ragyogását. Engedelmesen utánad kocogó vidám kocsijaidat. Melyek csendbe-viharba. lassan vagy gyorsan mindig követnek. Te a modern élet példája. —jelképe a mozgásnak s erőnek — szárazföld ütőere. Téged dalol ez egyszer múzsám, versekben énekel, ahogy lát Birkózva az öklelő szélrohamokkal és hófúvással, Amint nappal Rittyentve rohansz tovább. Éjjel pedig néma lámpáid lengeted[...]" (Kosztolányi Dezső fordítása) Takarékosabb mozdonyok A gőzmozdonyban — mint láttuk - a tüzelőanyag elégetésekor keletkezett hő egy része alakul át munkává a gőz közvetítésével. A kazánban termelt nagy nyomású és hötartalmú (entalpiájú) vízgőz beáramlik a gőzhengerbe, hőtartalmának egy része mechanikai munkává alakul át. majd a gőz kisebb nyomáson és hőtartalommal, fáradtgözként távozik. Amikor a működőképes, jól használható gőzmozdony kialakult, a mozdonyszerkesztők törekvése arra irányult, hogy a kazán és a gépezet fejlesztésével megjavítsák a mozdony termikus hatásfokát. Jelentős eredményekkel járt a rostély felületének, a fűtőfelületnek és a gőznyomásnak növelése, a rostély- és a fűtőfelület helyes arányának megválasztása, a vezérmű fejlődése. A kazán méreteinek növelése nemcsak a teljesítmény nagyságát, hanem a hatásfokát is javította. csökkentve a hőveszteséget. Jellemző a fejlődésre, hogy az ikermozdonyok 1 m2-re eső teljesítménye a kezdeti 2 LE-ről (kb. 1,5 kW) később 6—7 TE-re (kb. 4.5—5.0 kW) növekedett. Mindezeken túlmenően azonban már viszonylag korán felmerült a gondolat, hogy a fáradt-, de még jelentős hötartalmú gőz energiáját is hasznosítsák. E téren az első jelentős lépésre 1874-ben került sor, amikor a svájci Anatole Mailet (1837—1919) — a stabil gőzgépekhez hasonlóan — megosztott expanziójú (terjeszkedésü). úgynevezett kompaund gözmozdonyt tervezett. Ennél a rendszernél a gőzt nem egy, hanem két hengerben hasznosítják: az egyik kis átmérőjű. és benne a nagy nyomású gőz. a másik nagy átmérőjű, és benne az előbbiből távozó kisebb nyomású gőz végez munkát (7.24. ábra. 55. kép). A kompaund mozdonyok bonyolultabb szerkezetűek és az egyenlőtlen hengermunka miatt nyugtalanabb futásúak voltak, viszont lényeges szénmegtakarítást lehetett velük elérni. Ennek mértéke — a nedves 7.24 ábra. A kompaund gőzgép vázlata
