Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)

A vasút győzelme - 6. Kialakulnak a hálózatok

6.45. ábra.

Alice Springs: az emlékként kiállított első vonat

6.46. ábra.

Új-Zélandon Wellingtontól északra az emelkedő leküzdésére a Feli-féle középső-sínes rendszert alkalmazták

a forgalmat. A „Ghan” utasai azonban néha komoly viszontagságoknak voltak kitéve, mert nagy esőzések idején az áradás a gyengén megépített pályát (amelynek felépítményét több helyen közvetlenül a talajra fektették) alámosta, s a forgalom hetekre is megszakadt.

Egy új, Alice Springsbe vezető normál nyomtávolságú vasút a legutóbbi években épült meg.

Új-Zélanclbdn, a két nagy szigetből álló országban is megelőzte a gőzüzemű vasutat a lóvasút. így a Déli-szigeten,‘a Tasman-öböl partjáról vezetett egy fa nyompálya a hegyekbe, lóvontatással. A sziget déli csücskén pedig, Invercargilltól a hátország irányába építettek egy 12 km hosszú pályát ugyancsak fából.

A fából készült „sínek” a kezdeti években eléggé általánosak voltak Új-Zélandban. így 1864-ben Invercargill és Makarewa között már rendszeres forgalmat tartottak fenn mégpedig gőzmozdonnyal.

Az „igazi” vasútvonalak épitése acélsínekkel — az 1870-es években kezdődött, a kormányzat elhatározása nyomán. Az ország belső területein létesült rövidebb vonalak megépítése után a Déli-sziget fővonala készült el — a Csendes-óceán partvidékén vezetve Invercargilltól Dunedinen át Christchurchig, amelyet később északra Blenheimig meghosszabbítottak. A szigeten keresztirányban vezetendő vasút sokáig sikertelen célkitűzés maradt. Csak 1923-ban építették meg a Déli-Alpokon keresztül a vasutat Christ-132