Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
A vasút győzelme - 6. Kialakulnak a hálózatok
szövetségi államban megkísérelték — sikertelenül. Amikor azonban számos magánvasút csődbe jutott, természetesen az államnak kellett a segítségükre sietnie. Amikor az első vasúttársaságok vonalai összefüggő hálózattá alakultak, éles konkurenciaharc, „díjszabási háború” alakult ki. ami azután számos vállalat bukásával, kényszerű fúziókkal járt. 1893 volt a krízis éve: ekkor 1892 vasúti részvénytársaságot tartottak nyilván az országban, de ezek közül „csak” 752 volt független vállalkozás. Ugyanakkor 74 vasúttársaságot helyeztek állami kényszerigazgatás alá, vagyis több mint 47 000 km-nyi vonalat. Az ezt követő időszak tekinthető az amerikai vasutak fénykorának. A korábbi „korlátlan lehetőségek” korszaka ugyan véget ért. de az általános gazdasági fellendülés biztonságot hozott a vasutaknak, és megnyílt a lehetősége a lendületes műszaki fejlesztésnek is. Ekkoriban a személyszállításnak mintegy 98%-át, az áruszállításnak több mint háromnegyed részét a vasutak bonyolították le. Az első világháború éveiben, 1917—20 között átmenetileg— az amerikai vasutak is állami igazgatás alá kerültek. Ezután pedig megkezdődött a közúti és légi közlekedés konkurenciaharca, s a vasút szerepének fokozatos visszaszorulása. A sok száz amerikai magánvasút mellett azonban az Egyesült Államoknak is van államvasútja, mégpedig olyan területen, ahol a magánvasúti rendszer csődöt mondott. Alaszka, az amerikai kontinens északnyugati része 1867-ben lett az Egyesült Államoké, megvásárolva azt az orosz cári kormányzattól. E különálló terület csak 1959-ben vált az Egyesült Államok 49. tagállamává. Természeti kincseinek feltárásához (Alaszka északi vidékei a hideg égövbe is átnyúlnak) vasútra is szükség lett volna, de ez csak a 20. században, és igen lassú ütemben valósult meg. Az Alaska Central Railway Company már a századfordulón kitűzte ugyan az építendő vonal végpontját Seward kikötőjénél, de alig jutottak tovább egy száz kilométeres szakasznál. Ahogyan távolodtak az Alaszkai-öböl melegebb partvidékétől, az építés műszaki és gazdasági nehézségei egyre sokasodtak. Végül is az 1920-as évek elején az amerikai kormányzat - hogy Alaszkát vasúttal láthassa el — a magánvasúti rendszer elvének feladására kényszerült. Az állami tulajdonban létesült vasút fő vonala Sewardtól Anchorage-on keresztül vezet Fairbanksbe (756 km), és 1923. június 15-én nyílt meg. Kanada első vasutainak történetével az előzőekben már foglalkoztunk. Az ország nyugati tartományai egészen az 1880-as évekig nélkülözték a vasutat, mindenekelőtt az összeköttetést a Csendes-óceán partjaival. valamint a többi országrészekkel. A kanadai áruk jó része 1869-től az Egyesült Államok első transzkontinentális vasútvonalain jutott el a Csendes-óceán partjára. így azután egyre sürgetőbb igény támadt egy kanadai transzkontinentális vasút létesítése iránt. A nagy tervet az 1881-ben alapított Canadian Pacific Railway váltotta valóra: négy esztendő alatt az acélsínek összekapcsolták Montrealt Vancouverrel, Brit Columbiának a Csendes-óceán partján fekvő fővárosával. Az építést a két óceán között félúton fekvő Winnipegnél kezdték el keleti és nyugati irányban. Az építés során hasonlóan nagy nehézségeket kellett legyőzni. mint két évtizeddel korábban az első amerikai transzkontinentális vasút építőinek: át kellett törni a Sziklás-hegység szirtjeit, meg kellett küzdeni a hóviharokkal. a munkaerőhiánnyal, az indiánokkal, az ilyen vállalkozások ezernyi más akadályával, és nem utolsósorban a krónikus pénzhiánnyal. Mindezek ellenére a vállalkozás sikert hozott: az utolsó sínszeget már 1885. november 5-én beverték, de még másfél év kellett ahhoz, hogy a vasutat valóban forgalomképes-6.40. ábra. Az első „Countess of Dufferin”-gözmozdonyt Kanada első transzkontinentális vasújának emlékeként állították ki Winnipeg állomásán 126
