Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
A vasút győzelme - 6. Kialakulnak a hálózatok
6.27. ábra. Az első japán vasút fametszeten 6.28. ábra. A trópusi hangyák elpusztítják a talpfákat. Védekezésül acél korongokból álló alátámasztást dolgoztak ki (Graves. 1859), amelyet Egyiptomban, Indiában és Argentínában is használtak A másik a fősziget déli részén vezető első Szandzsó Vonal, Köbétől Simonoszekiig, amely 1901-ben lett készen. A főszigetet, Honsút vasúti komp kötötte össze északon Aomori Hakodate között Hokkaido szigetével, délen pedig Simonoszeki—Modzsi között Kjúsú szigetével. Az egységes japán hálózat megteremtése érdekében már a múlt század végén tervezték a legfontosabb magánvasutak államosítását, de ennek megvalósítására csak az orosz—japán háború után, 1906-ban került sor. Ekkor 17 magánvasút vonalait vették át, aminek révén a kereken 7700 km-es hálózatnak közel harmadrésze került az állam kezébe, köztük az összes fővonal. A Japán Nemzeti Vasutak azonban nagy ráfizetéssel üzemelt, ezért napjainkban az államvasutakat magánkézbe adták. A hálózat zöme 1067 mm-es keskeny nyomtávolsággal épült. A fekete földrész vasútjai Afrika az a földrész, amelynek területén a legutoljára jelentek meg a vasúti acélsínek. A természet itt — a hatalmas hegységeken és sivatagokon túl — a trópusi éghajlat, az őserdők ezernyi akadályát is a vasútépítő ember elé állította (6.28. ábra). Az őslakosság alacsony civilizációs színvonala, a kontinens nagy részének primitív gazdasági élete messze állt attól, hogy a vasútépítést igényelje. Annál inkább érdekében állt ez a gyarmatosító hatalmaknak, amelyek a földrész kincseinek feltárásához, hatalmuk megőrzéséhez a vasutat sem nélkülözhették. Az afrikai vasutak építésének története szorosan összekapcsolódik tehát a gyarmatosítás történetével. Itt is — akár csak Közel- és Távol-Keleten — angolok, franciák, belgák, illetve portugálok, majd a németek egymással versengve építettek vasutakat, legelőször a kontinens északi, északkeleti peremvidékein, valamint Dél-Afrikában, ahol az éghajlati adottságok leginkább kedveztek a fehér ember megtelepedésének. A földrész legbelsőbb területeit azonban a vasút a mai napig se hódította meg. Az első vasútvonalak a fontos afrikai tengeri kikötőket szolgálták ki, lépésről lépésre hatolva mélyebbre a kontinens belseje felé. Jelentős szerephez jutott a vasúti és belvízi hajózás útvonalaiból álló kombinált közlekedési rendszer is a nagy folyamok körzetében. Afrika első vasútját Egyiptom területén építették meg. Az akkor a török birodalomhoz tartozó országban a vasút létesítését az angolok kezdeményezték, hogy ezáltal tartós befolyásra tegyenek szert. A mintegy 210 km hosszú első vonal 1856-ban nyílt meg, és Kairótól a Nílus deltájánál fekvő Alexandriáig vezetett. A következő években e fővonalhoz csatlakozóan megépítették a Kairóból Ez-Zagázigon át Iszmáilijába és a Szuezbe vezető vonalat. Számottevő — főleg 750 mm-es — keskeny nyomtávolságú háló-114
