Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
A vasút győzelme - 6. Kialakulnak a hálózatok
a jármüvekkel való ellátottság, a forgalom sűrűsége elmaradt az európai átlagtól. Mindemellett a dualizmus első negyedszázadában Magyarországon a vasút volt a gazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő ága. A dualizmus második negyedszázadában 1890 és 1914 között a magyarországi vasúthálózat szinte teljes kifejlettségét elérte. Az első világháború előtt a közforgalmú hálózat hossza 22 869 km-t tett már ki: ebből 21 258 km volt rendes és 1611 km keskeny nyomtávolságú. Az ország vasútsűrüsége (7,1 kin/ 100 km2) megközelítette a fejlett európai országok és megelőzte a dél- és délkelet-európai államok vasútsürüségét (6.17. ábra). A kiegyezéstől az első világháborúig eltelt fél évszázad alatt a nagyarányú vasútépítések, a hálózat kifejlődése hatalmas és sokirányú ösztönzője volt a társadalmi-gazdasági fejlődésnek. Állandóan tízezrek dolgoztak a vasútvonalak építésén, a vasúti alkalmazottak száma több mint másfél százezerre növekedett. A vasutak beruházási igényei és üzeme a vas- és acélgyártás, a gépgyártás és az építőipar, valamint a szénbányászat számára rohamosan bővülő piacot teremtettek. Az 1890-es évek elején a vasutak sínszükségletét már teljesen a magyarországi vasmüvek fedezték; 1873-tól megindult a gőzmozdonyok hazai gyártása is (erről a következő fejezetben részletesebben lesz szó). A vasúthálózat kifejlődése nyomán a tőkés termelési és piaci viszonyok az ország egész területén uralkodóvá lettek. Az „Isten háta mögötti” területek is bekapcsolódtak a gazdasági vérkeringésbe, a tömegáruk, a mezőgazdasági termények, az ipari nyers- és félkész áruk szállítása egyre olcsóbbá vált. A vasúti utazás lehetősége a társadalmi mobilitás növekedésében a legfontosabb tényezőnek bizonyult. Széles tömegek életmódját, szemléletét formálták a korszerű technika, a vasút korábban elképzelhetetlen teljesítményei. A vasút előtt — évezredeken át — a vágtató ló volt a szárazföldi közlekedésben a sebesség csúcsa. A vasút ajándékozta meg az emberiséget először a „gyorsuló idő” élményével, ahogyan Vajda János (1827 1897) oly megkapóan kifejezte: „Megindult a föld alattunk. Vagy magunk előre hajtunk? [...] Milyen álom, milyen élet! Hogy szorulnak percbe évek! [...]” (Vasúton, 1886) Az évszázad második felében Európa más részein újabb „elsők” születtek. 104 6.17. ábra. Magyarország vasúthálózata 1914-ben
