Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
III. Társadalom és nemzetiség
A nemesség elkülönülése területi elhelyezkedésében és építkezésében is megnyilvánul. A nemesi családok a város külön részén, későbbi beköltözésük folytán rendesen a központtól távolabb eső helyeken építették fel házaikat. így keletkeztek külön nemesi városnegyedek és utcák, amelyeknek emlékét ma is őrzik számos városban a Nemes utca és Úri utca elnevezések. A török hódoltság alól felszabadult területeken a vármegyei szervezet újjászervezése során költöznek nemesi családok a megyeszékhelyekre. Számos példáját látjuk ennek az alföldi városokban (pl. Arad, Gyula, Temesvár, Makó stb.). Mindegyiken van valami klasszicizáló motívum, amelyekről a házak kora felismerhető. Csak a polgári foglalkozást űző, vagy polgárrá lett nemesek laktak vegyesen a polgársággal. A nemesi ház külsejében is elütő volt a 30. Városi nemesek (Orsz. Széchényi Könyvtár) polgárétól. A nemesség különállásának emlékét őrzik egyes városi nemesi házak előtt ma is látható kőoszlopok, amelyek egykor lánccal voltak összekötve és azt jelképezték, hogy a nemesi ház nem tartozik a város joghatósága alá. Különösen tapasztalható ez olyan helyeken, ahol nagyobb számban laktak nemes családok, így a megyeszékhelyeken és egyes kultúrcentrumokban. A városlakó nemesség nem marad hatástalan a város társadalmára. A vegyes nemzetiségű városokban megindul a nemesség magyarosító hatása. A magyar szó, magyar iskola, magyar viselet győzedelmeskedik a más nyelvű polgárság hagyományain. A nemesség életmódja, szórakozásai, táncmulatságai, literátus műveltsége kívánatossá teszi a patrícius polgárság számára a nemességhez való közeledést. A XVIII. századtól kezdve a magyar városok felsőbb polgári rétegében is megnyilvánul a vágy a nemesség megszerzésére. Szegeden polgári származású városi tisztviselők, rác kereskedők és árendások folyamodnak nemességért. Hasonló törekvéseket látunk az erdélyi városok (Erzsébetváros, Szamosújvár, Kolozsvár stb.) gazdag örmény kereskedőinél is. Megkönnyítette a nemesség megszerzését az a körülmény, hogy ekkor már nem vitézi tettek, hanem polgári érdemek jutalmazásául szolgált a nemesi rang adományozása. Meggyorsította az utat, hogy a rangemelésre törekvő polgárok anyagi áldozatok elől sem zárkóztak el. Az újonnan nemesített városi nemesség hagyományai lényegesen különböztek a birtokos megyei nemességétől és az első nemzedékben csak külsőségekben jutottak kifejezésre. Ilyen volt a nemesi címer megfestése, sarkantyú és kardviselés, mely utóbbit még a táncmulatságokra is magukkal vitték. A vidéki birtokosnemes nem volt igazi városlakó, az évnek csak egy részét, a téli szezont töltötte városi házában. 77