Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

III. Társadalom és nemzetiség

III. TÁRSADALOM ÉS NEMZETISÉG

1. TÁRSADALMI SZERKEZET

A polgári osztály, bár polgárság alatt a város lakosságának összességét szeretik érteni, tulajdonképpen a város népének csak egy részét, a polgárjoggal bírókat foglalta magába. A polgári rend mellett ott élnek a város falain belül és kívül más társadalmi rétegek is: nemesség, értelmiség (honoratior), zsellérek, jobbágyok és a különböző foglalkozású polgárságon kívüli rétegek: hajósok, marhahajtók, napszámosok, fuvarosok, csőszök, szolgák, halászok stb. Élesen különbözik egymástól a szabad királyi város, az agrárváros és a bányaváros polgári népe: az iparospolgár, a parasztpolgár és bányapolgár. Az alábbiakban városi polgár alatt az iparoskereskedő polgárt értjük. Egyéb polgártípusokról (a bányapolgárról és parasztpolgárról, cívis) külön emlékezünk meg.

Az országos törvény és helyi jogszabályok szerint nem volt jogi különbség polgár és polgár között. Mégis kialakult minden városban bizonyos rétegeződés a vagyoni helyzet, vallás, nemzetiség és foglalkozásnak megfelelően. A városokban a polgári társadalmon belül két egymástól élesen elválasztható réteg különböztethető meg: a patríciusok, a jómódú polgárok és a kispolgárok. Az első osztály tagjai a város leggazdagabb emberei, jobbára a városalapító polgárok leszármazói, akiknek a főtéren és a főtérre torkolló utcákban voltak a házai. így pl. Sopron- 68 ban a Várkerületen belül lakott a polgárság vagyonosabb része, a városfalun kívül pedig a kispolgárság, a szőlőművelők és napszámosok. A gazdagok a legtöbb előjog birtokosai. Ők tartják kezükben a város vezetését. Viselik és leszármazóikra átörökítik a fontosabb tisztségeket. Patríciusnak, főtéri polgárnak, a bányavárosokban, így pl. Besztercebányán Ringbürgernek nevezik őket, ellentétben a széleken lakó mezőgazdaságot és erdőgazdaságot folytató kültelki polgárral. A második osztály tagjai a jobbmódú kereskedők és iparosok. Belőlük töltődik fel a patríciusok osztálya. Életformájuk, különösen a kereskedőké, alig különbözik a nyugati városok polgáraitól. A harmadik osztályba a csupán polgárjoggal bíró, a szegényebb kisiparos színvonalán álló, a létért nehéz küzdelmet folytató lakosság tartozott. Ez a réteg a legnépesebb, és állandóan gyarapodik a vidékről beköltözőkkel. A rétegeződés az ingatlanszerzésben mutatkozott meg legjobban. A kézművespolgárok szőlőt, a patríciusok földbirtokot szereztek, amelyen majorgazdálkodást kezdtek. Az ipar és kereskedelem, és az azzal kapcsolatos mezőgazdasági tevékenység volt az alapja az ipari város virágzásának. A foglalkozás szakszerűsége, a mesterségekben való elhelyezkedés szolgált mértékül a gazdasági és társadalmi érvényesülésben. Az iparos és kereskedő foglalkozás sok anyagi előnyt biztosított és gazdaságilag függetlenné tette a polgárságot. A mesterségek és hivatalok apáról fiúra öröklődtek. Erre utalnak a foglalkozásnevekből lett család-