Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

II. Gazdasági élet

tokraták vállalkozásai voltak. Kevés része volt bennük a hazai polgári tökének. A manufaktúrák engedélyezésének legfőbb ellenzői a céhek voltak. A királynő férje is alapított a XVII. század ötvenes éveiben Sasváron karton- és Holicson majolika gyárat. Az erdélyi szász városok régi iparága a posztógyártás nem jut túl a kisüzemen.

Részletmunkák hiányában a XIX. század városi iparának ismertetését mellőznünk kell. Helyette Varga János, Szabad György és Hanák Péter nyomán (Magyar Történet) be kell érnünk az országos fejlődés néhány vonásának felsorolásával.

A XIX. század elején, a napóleoni háborúk után a külföldi verseny miatt az osztrák iparnak szüksége volt a magyarországi piacokra.

Ennek következtében Bécs továbbra is hátrányos vámpolitikát folytatott. Gátolta a külföldi szakmunkások bevándorlását. A drágán termelő kézművesipar válságba jutott. A kisiparosság elszegényedett. A gyárak versenye is hozzájárult a kézműipar hanyatlásához. A tőkés üzemeket is visszavetette az osztrák ipar fölénye. Számos, főleg textilmanufaktúra elsorvadt.

Csak a harmincas években következett be bizonyos fellendülés a könnyűiparban. Ausztriának a termelőeszközök gyártásához több nyersvasra és félgyártmányra volt szüksége. A vasiparban új vállalatok létesültek, a meglevők pedig számottevő technikai fejlődésen mentek át. A negyvenes években folytatódott az egyes iparágakban a gépesítés. A majorságok emelkedő szükséglete és a kezdődő vasútépítés a

52 24. Arany- és ezüsttermelés a XIV. században