Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
I. Városaink kialakulása és fejlődése
nyösen alakították a városképet. Győr, Eger, Székesfehérvár barokk formában épülnek újjá. Szombathely, az addig jelentéktelen kis mezőváros, a püspöki és megyei székhely odatelepítése révén indul gyors fejlődésnek. Kaposvár is mint megyeszékhely emelkedik uradalmi központból várossá. A nagy lendülettel megindult középítkezés egyes helyeken a városi nemesség és a patríciuspolgárság építkezésére is ösztönzőleg hatott. A városfejlődést különösen az elmaradt társadalmi viszonyok hátráltatták. Az udvar és a rendek érdekszövetségének az ország gazdasági függetlensége esett áldozatul. A földesurak rendi kiváltságaik megtartása fejében lemondtak az önálló gazdaságpolitikáról. A XVIII. század első felében felszámolták a mező- és hajdúvárosok önkormányzatát és polgáraik vállára úrbéri terheket róttak. Az ország az osztrák ipar szabad zsákmányterületévé vált. A telepítések folytán soknyelvűvé vált városi polgárság nem tudott egységesen fellépni érdekeinek védelmében, amiben gazdasági és társadalmi elmaradottsága is akadályozta. Az ipar általában nem lépett ki a céhes keretekből és nem tudott teljesen elszakadni a mezőgazdaságtól. Az iparosok bortermeléssel is foglalkoztak. A kereskedelem a külföldi iparcikkek és a hazai mezőgazdasági áruk közvetítésében merült ki. A városra nehezedő feudális nyomás helyenként más-más formában érvényesült. De „lényegében mindenütt ugyanaz a kettős harc folyt: a város egészének küzdelme a feudális elnyomás ellen és a városi szegénység osztályharca a gazdagok ellen” (Makkai László). A rendekkel szemben Bécs nem támaszkodhatott erős városi polgárságra. Az új, világi arisztokrácia is csak annyiban vett részt a városépítésben, hogy a Bécshez közeleső városokban palotákat építtettek. így a városok számára csak a gabona- 34 kereskedelem nyújtott lehetőséget a fejlődésre. Ez az oka a Duna mentén fekvő városok viszonylag erőteljesebb fejlődésének. A, XVIII. század nyolcvanas éveiben, a hazai kapitalizmus küszöbén megjelenő új városhálózat alapvetően különbözött a középkoritól. Makkai László a II. József-féle népszámlálás (1784—1787) alapján felsorolja azokat a mai határaink között fekvő városokat, mezővárosokat és falvakat, amelyeknek lakossága meghaladta az 5000 főt. Hazánk mai területének legnagyobb városai, mezővárosai és falvai 1784—87-ben lakos lakos 1. Debrecen 30 064 23. Cegléd 7974 2. Buda 23 918 24. Baja 7946 3. Kecskemét 22 270 25. Mezőtúr 7946 4. Szeged 20 947 26. Gyula 7772 5. Pest 20 704 27. Békés 7487 6. Eger 17 083 28. Veszprém 7346 7. Győr 16 491 29. Tata és Tóv. 7342 8. Hódmezőv. 15 822 30. Szarvas 7304 9. Miskolc 14 089 31. Karcag 7176 10. Sopron 12 639 32. (Nyíregyh.) 7176 11. Székesfv. 11 816 33. Csongrád 7143 12. Jászberény 10 209 34. Kiskunfh. 7134 13. Gyöngyös 9 882 35. Kiskunhalas 6476 14. (Békéscsaba) 9 680 36. Szekszárd 6296 15. Nagykőrös 9 310 37. Szolnok 6271 16. Makó 9 306 38. Hajdúszob. 6231 17. Szentes 9 040 39. Hajdúnánás 6165 18. Esztergom 8 904 40. Kalocsa 5987 19. Pécs 8 853 41. Dunaföldvár 5839 20. Pápa 8 814 42. Óbuda 5804 21. Vác 8 705 43. Jászároksz. 5556 22. Hajdúb. 8 492 44. Kőszeg 5326 45. Töröksztm. 5287
