Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
I. Városaink kialakulása és fejlődése
elosztás vízi és szárazföldi útjain egész sora bukkan fel a falusias keretből kiemelkedő bányaközségeknek. A bányaközségek fejlődését előnyösen szolgálta Károly Róbert, Nagy Lajos bányatörvénye és Nagy Lajos 1 374-i rendelkezése, amely szerint Krakkóig a királynak járó bányabér (urbura) lefizetése ellenében a nemesércekkel szabadon rendelkezhetnek. A szepesi városok a virágzó bányaművelés, valamint az Észak és Kelet felé kiépülő kereskedelmi utak révén jutottak jelentőségre. A Szepességnek a XIII. században létesült mintegy 60...64 településéből 24 emelkedik városi rangra. E városoknak közös kiváltságlevele volt. Egymásközt szövetséget alkottak: a szász telepek szövetségét. Ezenkívül külön egyházi szervezetük is volt. Kezdetben Szepesvára volt a közigazgatás központja, a központi bíróságé pedig Lőcse. Az erdélyi szász város a mintegy 200 községet magában foglaló szász települési területen a Királyföldön, a Barcaságban és Beszterce vidékén alakult ki a védelmi berendezéssel ellátott falvakból. A várszerű, fallal körülvett települések Szeben, Beszterce, Brassó, Segesvár, Medgyes, Szászsebes, Szászváros ipari, kereskedelmi, igazgatási (székgyűlési) központok lettek és városokká fejlődtek. Nagy részük nem alapított város, inkább faluból, sőt sok esetben magyar faluból kinőtt település. A területi kialakulás során a szász falu a várossal szemben alárendelt viszonyba került. A szász székeket a városokról nevezték el. Erdélyben Kolozsvár és a szász városok, főleg Nagyszeben, Brassó, Beszterce, Szászsebes, Medgyes, Segesvár az ipari termelés képviselői. Az alföldi város születését tekintve a legfiatalabbak közé tartozik. Legtöbbje nem alapított város, hanem faluból kinőtt település. A városiasodás megindulása a szarvasmarhatenyésztés nagyarányú kifejlődéséhez és a marhakereskedelem lehetőségeinek ügyes kiaknázásához fűződik. A „mezei kertek”, az elpusztult falvak határából pusztává lett területek kiválóan alkalmasak voltak állattenyésztésre. A virágzó mezővárosok a marhahajtó utak mentén és a bortermelés főhelyein épültek fel. Az alföldi városiasodás élén Szeged járt. A többi alföldi város is mint mezőváros született meg. Az északi Alföld központja Debrecen. Az alföldi 20 4. Nagyszeben látképe (Erdélyi városok, 1736)
