Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

I. Városaink kialakulása és fejlődése

pezi a városok adója. A királyoknak érdekében áll a földesúri hatalmaskodással szemben a polgárság erősítése. Szívesen látják a falusi kézműveseknek a városba költözését. Ezt többízben törvénybe is iktatták. így: Zsigmond 1405, 1435 és Mátyás 1458,1468,1471 és 1485-ös törvényei, amelyek azt az elvet juttatják kifejezésre, hogy az elköltözni akaró jobbágyot, ha kötelezettségeivel nincs hátralékban, ura nem tarthatja vissza. A földesúr is szívesen látja a város iparosodását, de szeretné annak lakosságát hatalmában megtartani. A nemes és jobbágy között közbenső helyet kezd elfoglalni a város polgári lakossága. Bár I. Lajos csak a fallal körülvett városok népét emeli ki a jobbágysorból, a mezővárosok így igyekeznek gyarapodásukat minél több kiváltsággal biztosítani.

E szakaszban nem a vár, hanem a vásárhely, a piac gyakorol vonzóerőt a városba költözésre. E városok egyikének-másikának, amint láttuk, elnevezésében is kifejezésre jut a vásárvárosvásárhely jelleg. Megélénkül a vásárvonalak forgalma. Az urbanizálódás színhelyei: A Dunántúl és a határmenti hegyvidék, a Felvidék és Erdély. Egyrészt a nyugat és észak felé irányuló kereskedelem Ausztria, Csehország és Lengyelország forgalmi útvonalain, másrészt a fellendülő bányavidéken alakulnak új városok vagy virágoznak fel már meglevő települések. A külföldbe kapcsolódó forgalom hazai útvonalain hatalmasan előrelendülnek Buda, Pest, Sopron, Pozsony, Nagyszombat. Sok előnyét látják e forgalomnak Székesfehérvár, Győr, Eszrergom, Lőcse, Késmárk, Eperjes, Kisszeben, Bártfa, Kassa; Dél-Magyarország és kelet felé Debrecen, Nagyvárad, Szeged, Kolozsvár. Az erdélyi szász városok közül Nagyszeben, Brassó, Beszterce. Közülük egyeseknek, mint pl. Brassónak (OBrassó magyar települési előzményei vannak.

E városok közül egyeseknek fejlődését elő- 1 8 segítette az árumegállító jog, a vendégjog és

az útkényszer. Az árumegállító jog értelmében a városba érkező idegen kereskedő kénytelen volt áruját helyben eladni vagy meghatározott időn keresztül vételre felajánlani. Az útkényszer jogot adott a városnak mindazok megbüntetésére, akik a feléjük vezető utat elkerülték. A vendégjog pedig bizonyos városon belül a kereskedő üzleti tevékenységét az éves vásárokra korlátozta. Ezen kívül az üzletkötést csak nagy tételekben és csak a helybéliekkel engedte meg. Érthető a városoknak az a törekvése, hogy a külkereskedelem közvetítését és hasznát a saját polgáraiknak biztosítsák.

A forgalmasabb városokban, így Pozsonyban és az erdélyi szász városokban kezd kialakulni a céhszervezet. Előmozdította a városiasodást a királynak vagy valamely egyházi, illetve világi méltóságnak udvartartása. így pl. Temesvár gyors fellendülését Károly Róbert, Tatáét Zsigmond udvartartása.

Zsigmond felismerte a mezővárosok gazdasági és politikai jelentőségét. Látta a főleg iparral és kereskedelemmel foglalkozó civitások és agrárjellegüket a fejlődő kézműipar ellenére is megőrző oppidumok közti minőségi különbséget. 1405-ös dekrétumában kifejezésre jut a város és mezőváros fogalmánák elhatárolása. A városi kiváltságok széles körű adományozásával, a mezővárosok fallal körülvételének engedélyezésével és elrendelésével a mezővárosok várossá emelését és a városok egységes fejlődését kívánta elősegíteni. Ezt a célt szolgálta volna a bíráskodási önkormányzat, általányadózás, a belső vámok alóli mentesség és az egységes súly- és mértékrendszer bevezetése. Mindez azonban csak terv maradt. A kincstár érdekei miatt a királyi mezővárosok nem emelkedtek fel. A főurak megnyerése érdekében vagy pénzszükségtől hajtva Zsigmond sorra eladományozta a királyi kézen levő mezővárosokat. A feudalizmus erőivel szemben Mátyás is