Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VII. Városkultúra
184 ráról a XX. század elején sem lehet beszélni. Más-más színezetű a nemesi, az urbánus polgárias és a forradalmi megújhodásra törekvő demokratikus kultúra. A századfordulóra a klaszszicizáló nemesi kultúra kimerült. A nagyvárosi polgárság zöme az urbánus kultúrát vallja magáénak. Ezt szolgálja a színház, a sajtó és az irodalom. A kultúra áldásaiban való részesedés azonban a fővárosban és a vidéken is csak egy vékonyka réteg kiváltsága volt. A kiváltságosak magas kultúrájával szemben ott állott a tömegek elmaradottsága, a burzsoázia, az értelmiség, a kispolgárság zömének kulturálatlansága. Még sötétebbé tette a képet a művelődés lehetőségeitől megfosztott és abból kizárt munkásság helyzete. Az egymásra következő eszmeáramlatoknak a városkultúra szempontjából való áttekintése ma még csak a felszínen mozoghat. Városaink kulturális fejlődésének egyenként való megvizsgálása tehetné teljesebbé e képet. Az ilyen irányú munkálatok a szintézis számára is tanulságot adhatnak. A városi kultúrát, szellemi életet alkotó tényezők közül az egyház, iskola, múzeum, könyvtár, levéltár, színház, zene és a sajtó jönnek elsősorban figyelembe. A templom a közvetlen közelében épült papiakkal, parochiával és temetővel a város központja és első középülete volt. Nagyságából a lélekszám ismeretére is lehet következtetni. Az előtte levő tér, néha vásártelep is, az ünnepélyes felvonulások és csoportosulások helye. Masszív falai szorongatott helyzetben a lakosságnak védelmet is nyújtottak. A régi templomokban, mint pl. a székesegyházak legtöbbje, a szentendrei szerb templom, az örmény Szamosújvár, az erdélyi szász városok templomai stb., figyelemreméltó muzeális anyag is látható. A város iskolája rányomja bélyegét a lakosság szellemi arculatára. Önképzőköre, színielőadásai és ünnepélyei révén szoros kapcsolatot tart a város társadalmával. Epü létének gondozása, személyi és dologi kiadásainak fedezése a város költségvetését terheli. A tanügy egyházi és világi felügyelete a városvezetés jogkörébe tartozik. Számos városban az iskola vezetősége a városi tanácsban is helyet kap. A templom mellett az iskola az írásbeliség központja a városban. Az iskola története fontos fejezetét alkotja a város történetének. Egyes régi iskolák gyűjteményei a város múltjának sok értékes anyagát őrzik. A városok múzeumai egy-egy művelődési körzetnek tárgyi és szellemi emlékeit őrzik. A városkultúra emelkedése, a szellemi élet növekvő igényei vetették meg a Műemlékek Országos Felügyeletének közreműködésével az alapját önálló városi múzeumok alakulásának. Tanult szakemberek és lelkes dilettánsok a város támogatása mellett hangyaszorgalommal gyűjtötték össze környékük tárgyi emlékeit, így lettek egy-egy terület kultúrcentrumának múzeumai a városkultúra fontos tényezői. Már a felszabadulás előtt kiemelkedtek az esztergomi, veszprémi, miskolci, győri, szombathelyi, pécsi, sümegi, nyíregyházi, szentesi, szegedi, kecskeméti, jászberényi stb. múzeumok. Erdélyben a nagyszebeni Bruckenthal-múzeum, a kolozsvári EME (Erdélyi Múzeumegylet), a marosvásárhelyi Teleki théka és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. A múzeumok sok esetben régiségtáraik, történelmi és néprajzi gyűjteményeik mellett könyvtárral, képtárral és más gyűjteményekkel is kibővülve széles néprétegek érdeklődését keltették fel. Egyes múzeumok a muzeális anyag őrizetén kívül önálló kulturális tevékenységet is folytattak. A maguk vezette ásatások eredményeit nyilvánosságra hozták. Kéziratokat jelentettek meg, és egyéb kulturális megmozdulásokat is kezdeményeztek. Városi
