Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VII. Városkultúra

hanem alföldi mezővárosok fiait is ott találjuk Bologna, Bécs, Prága és Krakkó egyetemi tanulói között. Számos nemesi és polgári családban nemzedékről nemzedékre száll az iskolai végzettséget jelentő literátus (írástudó) és diák elnevezés. Igazi városkultúrát a polgárság teremt. A városokban eddig virágzó (főleg egyházi) feudális kultúra nem azonos a városkultúrával.

Megmozgatják a városok szellemi életét a huszita tanok, a XV. század végén pedig a humanizmus is. Az olasz humanisták helyére a XVI. században a hazai és külföldi iskolákat járt új magyar értelmiség tagjai lépnek. A magyar humanista történetírók műveiben elhalkul a királytömjénezés és az ellenségócsárlás szava, és megerősödnek a feudalizmust bíráló hangok. E történetírók közt egyaránt vannak egyháziak és világiak, nemesi, polgári és paraszti származásúak. Műveikben a magyar nép sorskérdéseinek: a török veszedelemnek, a Habsburg elnyomásnak, a vallásszabadságnak, az ország felszabadításának és egységesítésének hangjai szólalnak meg. A humanista kultúra a királyi udvarban, Pécsett és a főpapi városokban vert mélyebb gyökeret.

A török hódítás súlyos csapást mért a katolikus jellegű városkultúrára, de a reformáció tanainak terjedését nem akadályozta. Ez továbbra is lehetővé tette az egyházi forrásból táplálkozó városkultúra ápolását. így lesznek a városkultúra új gócpontjai: Debrecen, Kolozsvár, Nagyenyed, Pápa, Sárospatak, Csepreg stb., ahol az új hit prédikátorai nagy buzgalommal dolgoznak a templom mellett felépülő iskola fejlesztésén. Debrecenben ténylegesen a város, Patakon és Csepregben a földesúr a kulturális tevékenység irányítója. A protestáns iskolák külföldet járt tanárai új eszmeáramlatok szálláscsinálói lesznek e városokban. A XVII. század 1 82 végén a protestáns városi iskola egyre szélesebb

tömegeknek nyitja meg kapuit, és a fiúiskolák mellett később leányiskolákat is szervez. A természettudományoknak a felsőbb tagozatokba való bevonulásával kezdenek elhalványulni a tudomány és a vallás szoros kapcsolatai. A városi lakosságnak csak alsóbb rétegeiben éltovább a vallásos művelődésre való törekvés.

A világias oktatás révén jutnak be az új szellemi áramlatok a városokba. A debreceni kollégium és partikulái rányomják bélyegüket a Tiszántúl református magyarságának szellemi arculatára. A török korszak mezővárosai őrhelyek voltak a magyar kultúrának. A reformáció a városokban eresztette legmélyebb gyökereit. A mezővárosi reformáció a városok árutermelő parasztságának szemléletét fejezi ki. Ez a szemlélet szembenáll a feudális nagyurakkal, és arra törekszik, hogy a feudális anarchiát a biztonság váltsa fel. A prédikátorok nemcsak az új vallást állítják szembe a régivel, hanem a népet is az urakkal.

Az eszme terjedésének nagy segítségére volt a könyvnyomtatás. Az új tanok már nemcsak a prédikátorok, diákok, énekmondók szavaival jutnak el a néphez, hanem a sajtó útján is. A reformáció íróinak alkotásaiban a nép gondolkodása is kifejezésre jut. A reformáció főhelyein működő könyvnyomdákban nagy példányszámban jelennek meg tudományos és népszerű művek, kalendáriumok, vallásos iratok, bibliafordítások. Debrecenben Huszár Pál már 1561-ben alapít nyomdát.

A reformáció lendítő erejét a török kiűzése után a katolikus restaurációval újjáéledő szerzetesi iskolák sem nélkülözik. Erdélyben a római katolikus státus gimnáziumai és a protestáns felekezetek kollégiumai nemes versenyre kelnek a szászok iskoláival. A Bácska és Bánát délszláv lakosságú városaiban Újvidéken, Pancsován, Zomborban és Nagybecskereken az ortodox szerb nemzeti kultúra, a balázsfalvi,