Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VI. Városaink elnevezése, utca- és dűlőnevei
kert, Vargaszeg, Vargahegy, Vargatemető, Vargapatak stb. Előfordulnak a város dűlőnevei sorában speciális helyi adottságok és vonatkozások. Pl. Újszegeden Jajgatónak neveznek egy olyan határrészt, amelyet a Maros áradásai állandóan veszélyeztetnek. Hasonló vonatkozásúak a sűrűn előforduló Bánomdülő, Bánomkert határnevek is. A dűlőnevek a város légkörének és arculatának sok általános és egyéni jegyét tartalmazzák. A bennük rejlő lehetőségekre és feladatokra szolgáljanak például az alábbi városok különböző korból vett dűlőnevei: Körmend (1649): AI berek, Dobogó, Túlsó, Rába mellett, Rábán túl, Holt Rába mellett, Csorszeg, Puczaföld, Pázsit mellett, Hajónál, Csikós Tónál, a Berken, a len kertében, a Tötösben, Szilban, Hidegségben, Csepregben, Német hossziban, Törvényfánál, Körtvényesben, Haraszti határban, Szíjjártó földeinél, Tilalmas mellett, ,,Botossok” földénél, Király harasztján, Antal szélén, Sír útján, Sár pástján, Pajtaszeren levő földek. Kisújszállás: Bánomkert, Liget, Bikás, Bogaras, Csorba, Dómsziget, Falusziget, Göringyes, Halas, Kontalapos, Ludas, Lukácsfenék, Perjés, Porosállás, Rét, Szénáskert, Szőrfű, Tóhát, Vassaslapos, Bárányér, Sásostó, Szárazér, Szelesárok, Papgát, Nagyhalom, Libasziget, Vermeshát. Kisvárda: Bakhegy, Papszöcskéje, Ige, Daruláp, Bodnár-hegy, Csíkhát, Belsősziget, Külsősziget, Nagy-Seres láp, Ördögzugja, Hosszúláp, Harasztos-zug, Rektor kaszálója, Búzásszeg, Gyékényeskorongya, Magashegy, Nagyalmáskert, Kisalmáskert, Méhecske, Biges, Nyárias, Veremszeg, Szálláskert, Sorkert, Kovácskert, Szűcskert, Csirkekert, Huszárkert, Csengetyű, Varjasszeg, Előszeg. Szolnok: (1819) SzőHősi halom, Eresztő halom (a fuvarosok ott szokták lovaikat a Zagyva vizébe itatásra ereszteni), Bakoshalma (a szabad foglaláskor ily nevű családnak jutott), Császárhalma, Döghát, Hegyeshalom, Zsíroshalom, Milustelke (a birtokos család neve), Tetűhalom, Malomszög, Dézsmaszérű, Tófenék, Nagyfertő, Mátévölgye, Mézesfertő (a benne termő ragadós fűről), Strázsa halom, Tűzköves, Palotás, Feketeváros (egykori falvak), Néne, Rácztelek, Derzsi-puszta (egykori falvak), Büge, Görbeér, Berek-ér, Remete-ér, Mély-ér (Miller néven is), Sergetyő. Szeged: Baktó, Kancsaltó, Gyevi fok, Tiszahát, Marostő, Csöpörke, Büdösér, Csukásér, Szárazér, Forráskút, Tisztás, Bikató, Kendertő, Nádastó, Fertő, Sebő, Feneketlen, Pernyedomb, Ásotthalom, Őrhalom, Lápos, Dögpart, Boszorkánysziget, Agyagosvölgy, Aszalóhely, Süppedékes, Telekalja, Nagyhajlás, Gátsor, Pántlika, Hosszúhát, Gátsarok, Gyékényes, Káposztás, Kiskákás, Nagyfű, Vesszős, Gallyas, Kerekerdő, Nagyerdő, Ráczhegy, Seregélyes, Nádasrét, Rekettyés, Sárosszék, Fehér Kereszt, Putri, Kálvária, Ingyenes, Bánomkert, Ebherélő, Lószaggató, Halász, Szamársziget, Birkajárás, Libalegelő, Kisitató, Szénáskert, Szérüskert, Bíróhegy, Lázárerdő, Domahegy. A vegyes nyelvterületen fekvő Versec dűlőnevei között egyaránt találunk magyar, német, román, szerb, sőt török hangzásúakat is. Nyilván mindegyik nép maga alkotott dűlőneveket vagy a más hangzásúakat lefordította. Egy 1886- ban kelt felsorolás szerint a lakosság sajátnyelvű dűlőneveket használt. A magyar hangzásúak nem egy esetben a korábban keletkezett másnyelvűek fordításai. így pl.: Rókahegy (Fuchskopf), Makkfilkó (Eichelober), Zsarátos (Heisse Kopf), Majdan (török eredetű), Alásurran(Alazsura, török eredetű), Koslyuk (Kozluk, Gaisloch, török), Szamárhegy (Eselberg), Várhegy (Schlossberg, szerbül Kula), Ördögtorka (Teufelschlucht, szerbül Jasim), Nyíltliget (Brei-179 12
