Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VI. Városaink elnevezése, utca- és dűlőnevei

rov, Dózsa György, Lenin, Makarenko, Martinovics Ignác, Marx, Mező Imre, Radnóti Miklós, Schőnherz Zoltán, Táncsics Mihály út vagy utca, továbbá Építők u., Erdősor, Kenyérgyár u., Kohász u., Kőmíves u., Munkás u., Öreghegy u., Pincesor u., Úttörő u., Vasmű út stb.

Az utcanévkutatásban elsősorban írott forrásokra támaszkodhatunk. Ide tartoznak: az oklevelek, jegyzőkönyvek, az anyakönyv, kéziratos és későbbi térképek, városmonográfiák, oklevéltárak stb.

Amíg az utcanév a városkép belsejére vonatkozó forrás, addig a dűlőnév az egész külterületet (határt) felöleli. Dűlőnéven a tájban levő természetes és mesterséges alakulatoknak (hegyek, dombok, sziklák, völgyek, árkok, erdők, rétek, szántók, kutak, források, mocsarak stb.) és a föld felszínén levő építmények (tereptárgyak) elnevezését értjük. A dűlőnevek felvilágosítanak a határ kialakulásáról, benépesüléséről, a művelés formáiról. Kifejezik a táj képét, a vidék jellegét, a talaj minőségét. Tájékoztatnak a határ kialakulásának történetéről. Bennük helyi és országos jellegű szabályszerűségek és összefüggések láthatók. Mások a dűlőnevei a régi és az új, a hegyvidéki és síkvidéki, az ipari és mezőgazdasági, a magyar és vegyes nemzetiségű városoknak.

A dűlőnév hű kifejezője a városban lepergett történelemnek. Pontosan tájékoztat a külterületen végbement változásokról. Kitűnik belőle, hogy a városalapító nép rendesen az ott talált, már meglevő helynevekhez fűzi a magával hozottakat. Több száz éves alkotómunka, az egymásra következett nemzedékek küzdelme és verejtéke jut kifejezésre minden város dűlőnévrendszerében. A dűlőnevek a város jellegének és funkcióinak megfelelően alakulnak és módosulnak. Különösen hosszú életűek a hegy és vízrajzi dűlőnevek, amelyek a korábbi helyrajzi viszonyokat (fok, árok, ér, tó, mocsár) világítják meg. A folyónevek régebbiek a települések nevénél. Az ún. művelt-föld nevek a határ fokozatos kiépítéséről tájékoztatnak. A hosszú múltra visszatekintő, nagy külterületű és lélekszámú város jóval gazdagabb és változatosabb dűlőnévanyaggal rendelkezik, mint a hanyatló, később alakult vagy szünetelő újváros és kisváros. A dűlőnevek sorában is megkülönböztethetők személynévi és köznévi vonatkozású nevek.

Gazdag és változatos helyi vonatkozású anyagot őriznek a személynévi dűlőnevek, mint pl.: Baláshomoka, llléspuszta, Szemeretelke, Mátyásföldé, Jánoskútja, Péterlaka, Bogdánymező, Rónapataka, Lázárvágása, Petőaszalása, Csákrétje, amelyek egyben megőrizték az egykori birtokos nevét is.

A természeti viszonyokat, a talaj minőségét, termőképességét tüntetik fel az ilyen dűlőnevek: Aknás, Agyagverem, Göringyes, Feketeföld, Homokhát, Kertföld, Hidegvölgy, Melegoldal, Csalóka, Tövises, Köveshágó, Székfüves, Verőfény, Székesdülő, Gyapjas, Nagylapos, Sósrét, Sovány stb.

Vízrajzi dűlőnevek: Csörgő, Hidegkút, Cuppogó, Tóhát, Libasziget, Süppedékes, Holtmeder, Holttó, Lukácsfenék, Szárazér, Nagyláp, Vízmosás, Lápos, Sóskút, Sóspatak, Vargapatak,

Borvíz, Folyamér, Sárospatak, Felsőmocsár, Nádas, Tófenék stb. E dűlőnevekben a vízrajzi elemeken kívül más vonatkozások is felismerhetők.

Művelési formát (gazdálkodást) jelölő dűlőnevek: Kenderföld, Lenmező, Dohányoskert, Búzaverem, Kölesmező, Hagymáskert, Kölesföld, Borsóföld, Káposztásföld, Tormás, Kukoricás, Szénáskert, Ugarföld, Komlóhegy stb.

Álattenyésztésre vonatkoznak: Lókert, Bivalyhalom, Bikarét, Disznófürdő, Ménesakol, Csikólegelő, Lovásztó, Lódűlö, Tehénjárás, Baromhajtó, Bivalos, Alsójárás, Felsőjárás, Kanászkút, Baromdűlő, Baromállás, Tehéncsordajárás,

Dögtér, Ménescsapás stb. 1 77

12 Dr. Eperjessy: Városaink múltja