Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
V. Városképek és városalaprajzok
gazdasági adottságokra, közlekedési hálózatra, közműellátottságra stb. Ugyanekkor vetődött fel a borsodi iparvidékkel kapcsolatban a regionális tervezés kérdése. A nagyobb területre kiterjedő tervezési feladatok mellett egyes városok általános rendezési terveinek készítése is megkezdődött. Ezek sorában a borsodi iparvidékkel kapcsolatban úttörő volt Miskolc általános városrendezési terve, amely első ízben vetette fel a népgazdasági tervezés és városrendezés kölcsönhatásának kérdését. A borsodi iparvidék tervezéséhez kapcsolódóan készült el a kezdeti időszakban Ózd és Salgótarján általános városrendezési terve. 85. Dunaújváros második általános rendezési 1 66 sémája (Weiner Tibor) 1949-ben került sor az új nehézipari gócpont, Dunaújváros tervezésére. Egy olyan újtípusú település, szocialista város létrehozása volt a cél, amely egyúttal egy nagyobb területre kiterjedő településhálózat központja is lehet. A terv maradéktalanul oldotta meg az üzem és lakóterület korszerű igényének ellátását. A terv főértéke a városszerkezet alapját képező főútvonalrendszer, az a hálózat, amely a városközpontot az üzemmel, vasútállomással, távolsági úttal és a régi Dunapentelével összeköti. „A beépítési terv a lakóegység területét igen előnyösen tagolta: áttekinthető belső és lakóhálózatával elkülönítette egymástól a lakótömböt, közintézmények és közcélú parkok területét.” A szénbányászat és vegyipar központjaként épült a Sajó völgyében Kazincbarcika. A mecseki feketeszén bányászatának központjaként Komló és a tatabányai szénmedencében Oroszlány. Várpalota a szénbányászat és a vegyipar folytán indult gyors fellendülésnek. Ózd három község egyesítéséből alakult várossá. Ugyancsak nehézipara és szénbányászata lendítette fel és emelte közigazgatásilag is várossá Tatabányát és Ajkát. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1951. évi 1. sz. törvényerejű rendelete kimondja, hogy a városok és községek szocialista fejlődésének előmozdítására város és községrendezési terveket kell készíteni. E törvényerejű rendelet alapján készült el a „Települések tervezési rendje” című kiadvány, amely a városrendezés menetét egységes alapokra helyezi. A tervezési irányelvek egységesítését szolgálta a „Városrendezési normák” című kiadvány. 1948—1951-ben kialakult a településtervezés metodikája. A következő korszakban (1952—1955) pedig a társadalmi alapok gyökeres megváltozásával lehetőség nyílt a településtudomány módszeres művelésére. Rövid idő alatt a műszaki egyetem Városépítési
