Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

V. Városképek és városalaprajzok

kiinduló utcák eleje képezte a városmagot. Ehhez közvetlenül csatlakozott a kisvárosias rész. A részben emeletes házakkal beépített városmagot földszintes zártsoros, kispolgári házakból álló negyedek övezték, amelyeknek külső részein falusias vagy félfalusias beépülés uralkodott. A házak szerkezete sem változott.

Az említett városokban a két-három ablakkal és nagykapuval az utcára nyíló egyemeletes ház maradt az átlagos típus. Sopronban, Győrben a régi házakat már a XVII. században reneszánsz stílusban átalakították. A XVIII. században pedig a barokk stílus nemcsak a gótikát, hanem a reneszánsz nagyrészét is elnyelte. A XVIII. században a legrégibb építészeti stílus a barokk, amely egyes városaink bizonyos részeiben meghatározza a városképet. A Dunától keletre majdnem teljesen hiányoznak a barokk építészeti emlékek. Alföldi városainkban a XVIII. században a templomon kívül alig van masszív anyagból (kő, tégla) készült épület. A városképet itt a XIX. század elejének stílusa, a klasszicizmus kezdi kialakítani.

Építőanyag és technika szempontjából a XVIII. század lényeges újat nem hozott a középkori kő- és téglaépítkezéshez. A városképen feltűnik néhány új vonás: a bizonyos alkalmakból (királylátogatás, elemi csapások, járványok elmúlása stb.) készített építmények, emlékoszlopok. Sok helyen ekkor épült a Kálvária. Közművek tekintetében (csatornázás, közvilágítás) nem volt nagy előrehaladás. Az ivóvizet most is többnyire köz- és magánkutakból kapták.

1 48 70. Sárospatak II. József-kori térképe (Kriegsarchiv Wien)