Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
V. Városképek és városalaprajzok
4. A XVIII. SZÁZAD VÁROSÉPÍTÉSZETE A török hódoltság megszűnésével nagyon lassan indul meg a megakadt városi élet fejlődése. Csak most, az ország terepszemléje és az új berendezések során döbbennek rá, hogy milyen károkat okozott a hosszú török megszállás és a felszabadító hadjárat. A XVIII. század inkább a romok eltakarításának és a lassú nekiindulásnak az ideje, mint a virágzásé. Nem egyszerre és nem egyforma lendülettel indul meg az új élet városainkban. A felszabadult területek visszatérésével az országot megmozgató külső és belső népmozgalom nem minden városra hat lendítő erővel. A Felvidék és Erdély városainak fejlődése nem folytatódik. Csak néhány bányaváros jut a megújuló élet során friss levegőhöz. A Dunántúl számos vidékén apró, mezővárosszerű helységek záródnak környező falvaikkal kis önellátó egységekké, mint Nagykanizsa, Kaposvár, Zalaegerszeg. Észak-Dunántúl viszonylagosan megkímélt városaiban gyorsabb ütemű a fejlődés. Győr barokk külsőben épül ki rendezett várossá. Szombathely is fejlődésnek indul, 1748-ban a Piac-tér rendezésére kerül sor. Az Erdélybe beköltöző örmények két várost alapítanak: Erzsébetvárost és Számosújvárt. A fejlődés e korszakban inkább a síkvidéki nyílt városnak kedvez. Az Alföld felé irányuló népmozgalom és forgalom során ideözönlik a hegyvidéki városok feles lakossága. Az óriásfalu kialakulásának kedvez a XVIII. század, különösen azokon a vidékeken, ahol az előző századokban megszerzett pusztákból nagy határ áll rendelkezésre. Igazi városképe azonban még nincs e településeknek. A tanyavilággal való szervesebb kapcsolatuk és városmagvuknak kiterebélyesedése a következő évszázadra marad. Még a folytonossággal és számottevő erővel bíró Debrecen, Szeged, Kecskemét városias jellege is jelentéktelen. Erre az időre esik a magyarság népfeleslegeinek egy-egy népesebb parasztvárosból a Bácska és Bánát felé való kirajzása során a határőrvidéki katonai sáncoknak várossé éledése. Ilyenek: Szabadka, Zombor, Újvidék, Nagykikinda, Nagybecskerek, Pancsova, Óbecse, Zenta. A bánáti német telepítések során alakul ki Versec és Fehértemplom. Lüktető városi élet még nincs a XVIII. században. Az országnak a főváros is hiányzik. A Kelet felé kereskedő Brassón, az élénk vásárú Debrecenen és néhány főpapi városon kívül csak a dunai forgalom főhelyein van élet: Pesten, Pozsonyban, Komáromban és Győrben. Jellegzetes vonása e kor városképének a védelmi jelleg lassú megszűnése. Kezdik lebontani a városfalakat és várbástyákat. A külső városrészeket a belső várossal összekapcsolják. Balassagyarmat védelmi jellege már a XVII. század végén megszűnik. Szombathelyen is megengedik a megmaradt bástyák lebontását és köveinek építkezésre való felhasználását. Székesfehérvárott a megmaradt romokat kőbányának használják. Hasonló folyamat megy végbe a hajdúvárosokban is, ahol lebontják a huszárvár kerítését, és a katonai épületeket gazdaságiakká alakítják át. Egyes városok, különösen a szabad királyi városok, ragaszkodnak erődműveik fenntartásához. Ezekben csak fokozatosan megy végbe a bástyák lebontása. Több helyen kisebb-nagyobb részben megmaradnak a védőművek és az erődfal egyes részei szerves egységbe (összhangba) kerülnek az új épületekkel. A városnak nevezhető településeken a szűk területre összeszorult városmag körül nagy kiterjedésű külvárosok keletkeznek. Az első katonai felmérés (1763—1785) lapjai világosan mutatják, hogy a mezővárosok legtöbbjében, amint ez ma is tapasztalható, csak a piactér és az abból 1C Dr. Eperjessy: Városaink múltja
