Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
V. Városképek és városalaprajzok
Ráckeve, Kanizsa a főhelyek. A Dráva-parton Eszék, Babocsa, Légrád, Szigetvár emelkednek ki. Mohácsnak Evlia Cselebi szerint 300 deszkazsindelyes és náddal fedett középszerű háza van. Csak a pasa palotája egy fogadó és egy dzsámi van kerámittal fedve. Van egy kolostora és két elemi iskolája (medresze). Nem nagyon megerősített hely. A külváros kerülete csupán földtömésű sövénypalánkfal két kapuval, és a Dunából táplálkozó vízárokkal. A szintén ebben az időben erre utazó Ottendorf Henrik rombadőlt templomokról beszél. Parasztházak módjára épült házakat említ, magas kerítésekkel és kapukkal. A palánk lakói törökök, a palánkon kívüliek kálvinista magyarok. Négyszögű település, körös-körül magas, fonott kerítéssel, 15... 20 láb széles vízárokkal. A községet köröskörül mocsár is övezi, amelyen át híd épült. Említést tesz egy gyümölcsfákkal betelepítetet szigetről is, ahol a helység lakosainak gyümölcsös és zöldségeskertjei vannak. Baja forgalmas kikötőváros és vámhely a Duna mentén. Erős vára, kettős palánkfalkerítése van. A kapukon kívüli külvárosát is kőfal övezi. Több törökös épülete van. Utcái deszkaburkolatúak. Vác 1541 óta végvársorsban élt. Kettős palánkfal és várárok vette körül. A török a megerősített belsővárosban, a paraszt lakosság az északra fekvő Tabánban lakott. Rév- és harmincadhely, virágzó bortermelése és állatkereskedelme van. A Dunán át híd vezetett. A felszabadító háború során nagy károkat szenvedett. Vára és templomai elpusztultak. Szigetvár a hódoltság végéig a legerősebb vára a törököknek. Felépítése a magyar vár szerkezetét szemlélteti. A közelében épült Szolimán mauzóleum az igazhitűek zarándokhelye volt. — Eszék kőfallal övezett nagy kereskedőváros kertes házakkal, deszkaburkolatú utcákkal, török, szerb és cigány lakossággal. Északon a fehérvári szandzsákban Veszprém volt az utolsó végvára. Kétízben is török kézre jutott, és csak 1604-ben szabadult fel. A török kiűzése után a várat helyreállítják, amelyet néhány év múlva követett a székesegyház felépítése. — Székesfehérvár várát és falait a tatárjárás után megerősítették. A várba és a zsúfolt belvárosba kapukon és hidakon át lehetett bejutni. Török korbeli állapotának részletes leírását adja Evlia Cselebi török utazó. A vár fő erőssége az északkeletre néző budai kapu. A török a falakon belüli városrészben, a castrumban lakott. Dzseládzáde Musztafa 1543-as leírása szerint „Szép és szilárd építésű város, kifogástalan házakkal és kastélyokkal — ...igen magas templomokkal és tornyokkal, s csodálatos alakban művészileg épített zárdákkal”. A várat 1691-ben, a végleges visszahódítás után, az olasz várépítő technika elvei alapján alakították át. — Kanizsa belső, középső és külső várból álló hatalmas erődítmény. Külső falán öt bástya volt; széles, vízzel telt árok és mocsár vette körül. A török a várban lakott, a vár szolgálatára dolgozó keresztény lakosság a váralján és az elővárosokban telepedett le. A török hódoltságkori palánkváros képét szemléltetően mutatja Pécs alaprajza. Tekintélyes számban maradtak fent róla várostervek és leírások. Ezek szerint a török kori Pécs külső és belső várból, és a hozzájuk tapadó településekből állott. A mai belváros területén levő külsővár még előbbi állapotában volt. Védelmi szempontból ez nem bírt jelentőséggel. Négyfelől: a szigeti, siklósi, budai és hegyi kapun át lehetett megközelíteni. A kaputornyokat terméskőanyagból épült várfal kötötte össze. A kapuk között hét, részben kör, részben félkör alakú bástyával megszakítva. A bástyák, kettő kivételével kör alaprajzúak, és faszerkezetű fedéllel voltak ellátva. A várfal külső oldalát 30 m széles és 4...6 m mély árok szegélyezte. A legrégibb pécsi térkép azt mutatja, hogy a város utcahálózata közvetlenül a török uralom 131 9
