Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

V. Városképek és városalaprajzok

mon épült. A főúr lakótornyait a X. század végén kőből építteti. A XII. században nálunk is a nyugati határszéli várak magva egy-egy lakótorony lehetett. A lakótorony nagy alapterületű, vastagfalú, többemeletes építmény. Pincéjében kút volt, felső emeletén a vár tulajdonosának lakása. Lakótornyos vár volt pl. Esztergom, Sárospatak, Simontornya, Visegrád, Munkács, Körösszeg stb.

A belsőtornyos várak kora nálunk a XII. század második felétől a XV. század első feléig tartott. A XIV. század elejétől már a lakótorony korszerűtlen volt. Vannak szabályos és szabálytalan alaprajzú belsőtornyos várak. A legerősebb torony az öregtorony volt. A várúr lakását képező épület az úgynevezett palota.

A külsőtornyos várak kora a XV. század közepétől a XVII. század közepéig terjed. Külön

védőövezete volt a várnak és a városnak. A várnak csak egy, ezzel szemben a városnak több kapuja volt, amit a közlekedés tett szükségessé. Külsőtornyos várak pl.: Kolozsvár, Nagyszombat, Kassa, Tokaj, Kőszeg, Gyula. Az erődített város a külsőtornyos vár építészeti kategóriájába tartozik, de mégsem tulajdonképpeni vár.

A XVI. század közepétől Európa-szerte az olaszbástyás vártípus volt az uralkodó.

A középkori erődített várost jól szemlélteti a török hódoltság előtti Győr város alaprajza. E város, mint természetes védelmi pont, átkelőhely és útcsomópont, mindig nagy jelentőségű volt. Alaprajza, minthogy nyugat felől a Duna és Rába természetes határt adott, nem kör alakú volt, hanem a folyamiránynak megfelelően hoszszanti elrendezésű. A város két részből állott: Győr várából és Győr városából. A vár belső- és

39. Gyula belsőtornyos vára (Gerő, i. m. 144.)

123