Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
V. Városképek és városalaprajzok
ma is az ottani levéltárakban, térképtárakban, könyvtárakban és egyéb gyűjteményekben van. Komoly eredményként könyvelhetjük el, hogy a hazai vonatkozású térképanyag jelentős része hazakerült, és a Hadtörténelmi Múzeum térképtárában őriztetik. Megemlítjük még, hogy mai és közelmúltbeli városképeink tanulmányozásához jól felhasználhatók volnának a képeslapok is. Tanulságos volna, ha hazánk városképeit képeslevelezőlap gyűjteményben is átnézhetnénk. Nézetünk szerint, a bélyeggyűjtéshez hasonlóan, a levelezőlapgyűjtés is haszonnal járna a várostudomány számára. Ez idő szerint a szerencsi „Muzeális gyűjtemény” őrzi hazánk legnagyobb képeslap gyűjteményét, amely közel félmillió képeslapot tartalmaz. Említést érdemel még a sárospataki képeslevelezőlap-gyűjtemény is. 2. A KORAI ÉS KÖZÉPKORI VÁROSKÉP Várostörténetünk ősi korszakát, a primitív városkép korát jelölik azok a folytonosságot képviselő kelta, római és népvándorlási városnyomok, amelyen a keresztény magyar állam szervezői a katonai, politikai, egyházi és gazdasági kormányzat központjait felépítették. E korszak városképe a keresztény egyházi építkezés jegyében indul, és a későbbi védőműbe beolvadt román, bazilika és gótikus épületektől kap egyéni színeket. Ezt a virágzó folyamatot a tatárjárás akasztja meg rövid időre, és téríti más irányba. A muhi katasztrófa azon tanulságaképpen, hogy csak a városfalak nyújthatnak biztonságot, átalakul és elterjed a magyar városképen a védelmi jelleg. A tatárjárást követő idők építkezései során a várszerű erődítmény kerül a városkép központjába, és megtartja uralkodó jellegét a török hódoltság végéig. A kastély, a vár, a tornyok, a kapuk határozzák meg a városkülsőt. Szűk helyre szorítják a vár körül letelepedő lakosságot, és vertikális irányba terelik az építkezést. A magyarság letelepedésétől a török hódoltság kezdetéig terjedő időt a tatárjárás leszámításával, a magyar városkép emelkedő korszakának tekinthetjük. A középkor végén készen áll építészetileg is az európai értelemben vett magyar város, amely külsejét tekintve alig különbözött a nyugatitól. Ezt a virágzó folyamatot zavarta meg hosszú időre a török hódoltság. A török pusztítás romboló munkát végzett a magyar városképen. Egyes városokat romokba döntött, másokat lassú sorvadásra ítélt, és új, kényszerű településeket is hívott életre. Csak néhány, a török pusztításnak kevésbé útjában álló hegyvidéki város alaprajza maradt változatlan, és őrizte meg városképében a gótika és reneszánsz emlékeit. A török hódoltság megszűnésével új vonások jelennek meg városaink arculatán. A XVIII. század folyamán a törökütötte sebek kezdenek behegedni, és a védelmi jellegű berendezés a várfalak lebontásával fokozatosan 36. Buda városterülete a római korban (Glaser Lajos után) 119
