Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
IV. Jogi szervezet
A wachter, bakter, éjjeli őr, vigyázó tisztsége minden városban megvolt. Feladata az éjjeli rend fenntartása. Mohácson Szentgyörgy naptól Mindenszentek napjáig este 9 órától kellett az órákat kiáltania, 11 óráig, éjfél után pedig egy órától háromig. Télen 8 órától 11 óráig és éjfél után 1 órától 4 óráig kellett ezt a feladatot ellátnia. Sajószentpéteren a wachterek esküt tesznek rá, hogy éjjel a vigyázást pontosan ellátják, minden órát az utcákon legalább háromszor megkiáltanak. A városon este 9 óra után a lámpás nélkül járókat és kóborlókat a városházához árestomba kísérik. A tűzre, pipázókra és égő gyertyával veszedelmes helyeken járókra szorgalmasan vigyáznak. Azokat megfogják és büntetésre kiadják. Megfogadják, hogy maguk nem tolvajkodnak, inkább a tolvajokat megfogják és azokkal meg nem egyeznek, és a magisztrátusnak átadják őket. II. József várospolitikája a kvalifikáció emelése mellett a tisztséget viselők rendszeres anyagi ellátására is kiterjedt. 1787-ben kelt rendeletével az alkalmazottak fizetésének megállapításánál a városokat négy osztályba sorolták. Az I. osztályba tartoztak a leggazdagabb és legnépesebb városok: Buda, Kassa, Debrecen, Pest, Pozsony, Selmec, Sopron, Szeged, Körmöcz. A II. osztályba: Székesfehérvár, Eperjes, Győr, Szabadka, Temesvár, Nagyszombat és Zombor. Az első osztályba tartozó városok évi személyzeti kiadása 8630 ft-ot, a II. osztályba tartozóké 6280, a III. osztályba tartozóké 3650, a IV. osztályba tartozó városoké 2260 ft-ot tett ki. Az I. osztáyba tartozó városok személyzete és fizetésük így alakult: egy városbíró évi fizetése 600 Ft, egy polgármester (600 Ft), nyolc tanácsos (á 400, összesen 3200 Ft), egy főkapitány (100 Ft), egy jegyző (500 Ft), egy aljegyző (300 Ft), két actuarius (tollvivő) (600 Ft), egy fiskális (200 Ft), egy kő nyvelő (400 Ft), egy számvevő (300 Ft), egy kancellista (250 Ft), két alkancellista (400 Ft), egy accessista (300 Ft), egy fürmender (200 Ft), egy árvaatya (400 Ft), két szolga (280 Ft). A császár nem volt ellene a városok rangemelésének, ha annak anyagi feltételei megvoltak. Számos város, mint Nagybecskerek, Somorja, Rozsnyó, Veszprém, Kalocsa, Vác, Nagyvárad felszabadulását pénzügyi nehézségek akadályozták meg. Szerepet játszott azonban a rangemelkedés elmaradásában, mint Eger példája mutatja, a földesúr tiltakozása is. A város főbb tisztesei: a bíró, polgármester és esküdtek a XVII. század elejéig nem kaptak fizetést. Hivataluk tiszteletbeli állás, nobile officium volt. Az alsóbbrendű tisztviselők a statútumokban meghatározott pénzbeli, természetbeni ellátmányban és adómentességben részesültek. Egyes városok hangsúlyozzák, hogy a tisztviselőket hivatali teendőik után fizetség illeti meg, nehogy más foglalkozás után nézzenek, és teendőiket elhanyagolják, de kárpótlást kellett nyújtani a mezőgazdasági, iparos és kereskedő foglalkozástól elvont tisztviselőknek jövedelmeik elmaradásáért is. A XVIII. század közepén a bíró fizetése Csongrádon 100...110 forint volt. Magyargyulán 100 forint, Németgyulán 65 forint. Hasonló fizetést kapott, 65 forintot, a mohácsi bíró. E készpénzbeni fizetéshez járult Mohácson egy pár csizma, két szekér széna és egy mázsa faggyú. A jegyző fizetése ennél jóval magasabb volt. Egyes városokban, így pl. Pozsonyban, a középkor végefelé a tisztviselők hivatalos ruhát viseltek a város költségén. Később általános szokássá vált egyes alantasabb tisztségek betöltőinek, különösen a közbiztonsági szerveknek hivatalos ruhával való ellátása. A városi hatóság mint autonóm testület saját hatáskörében korlátlanul intézkedhetett. Legfontosabb volt a jogszabályalkotási joga, ami 1 05
