Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

Előszó

A magyar faluról szóló könyvem sajtóvisszhangja és a megnyilvánuló széles érdeklődés késztetett arra, hogy annak mintegy folytatásaképp a városról is hasonló munkát írjak. Munka közben szembetaláltam magam az előttem álló feladat nehézségeivel. Kitűnt, hogy erőmet meghaladó munkára vállalkoztam. Töretlen úton járok. Nincsenek előmunkálatok. Várostörténeti kutatásunk tele van fehér foltokkal. A város komplexebb és funkcióiban változóbb képződmény az egyszerűbb képletű, mezőgazdasági termelésen alapuló falunál. Erre figyelmeztetett illetékes tényezőnek, az MTA Történettudományi Bizottságának a közelmúltban elhangzott megnyilatkozása, miszerint „tisztában kell lennünk azzal, hogy a magyar városi szintézis megalkotására nem évek, hanem kutatók mainál szélesebb gárdájának több évtizedes összehangolt munkásságára van szükség”.

Bármennyire is osztozunk e megállapításban, mégsem értelmezhetjük azt úgy, hogy amiatt a közönség széles rétegei elől hosszabb ideig elzárassék a városfejlődés megismerésének lehetősége. Nem volna kívánatos ez azért sem, mert a tervszerű városfejlesztés és szocialista iparosítás korában mind a hivatalos körök, mind a szélesebb közönség érdeklődési körében a város központi helyet foglal el. Ennek az igénynek kielégítését célozza a kibontakozóban levő ún. várostudomány és az 1966-ban alakult, egyre szélesebb programot megvalósító Magyar Urbanisztikai Társaság. Hivatkozhatunk az ország egészéről elkészült városfejlesztési tervekre, továbbá a közelmúltban megjelent olyan gyűjteményes kiadványokra, mint a „Vidéki városaink” (Bp. 1963), valamint a „Magyar Városok” (Bp. 1966). Nem utolsósorban pedig Perényi Imrének „A korszerű város” (Bp. 1967) című könyvére.

Munkánk elsősorban a város iránt érdeklődő nagyközönség, és annak fejlesztésében tevőlegesen is részt venni kívánók számára készült. Főleg azoknak, akiknek városuk gazdasági-építészeti fejlesztése és kulturális irányítása a feladatuk. Nem lép fel a teljesség igényével, még annak megközelíthetőségével sem. Nem szintézist kívánunk nyújtani, csupán nézőpontokat a városlátáshoz, amelyeken keresztül a fejlődés egy-egy szakasza áttekinthető.

Feldolgozásunkban, mint azt a falunál is követtük, a kronológiai tárgyalási mód helyett a tárgykörök szerinti tagolást alkalmaztuk. Ez a módszer talán megnehezíti az árutermelésen és árucserén alapuló városfejlődés dialektikus mozgásában való 7

ELŐSZÓ