Bobrovszky Jenő et al.: Az új növényfajták állami minősítése és szabadalmi oltalma (Budapest, 1987)
V. Az uj növény- és állatfajták dijazása a fajtaminősitési és a szabadalmi szabályok szerint
A növény- és állatfajta nemesitöje, illetőleg annak örököse a fajtajutalék nemesitői hányadára, a fajtafenntartó nemesitője pedig a fajtajutalék fajtafenntartói hányadára jogosult mindaddig, amig a fajta köztermesztésben /köztenyésztésben/ van. A nemesitői hányadot a nemesitő, illetve örökösei részére névre szólóan kell folyósítani. A fajta nemesitőjének - az ellenkező bizonyításig - azt a személyt kell tekinteni, aki egyéni munkájával, illetőleg a fajtát előállító jogi személynél munkaviszony, tagsági viszony alapján a fajta előállítását személyesen végezte, azt irányította, illetőleg abban jelentősen közreműködött, és a fajtajelölt bejelentésekor nemesitőként megjelölték. A nemesitői hányadot a fajtafenntartást végző gazdálkodó szervezet, illetőleg a fajtafenntartó részére kell fizetni a hazai fajtafenntartásu külföldi növényfajták után, továbbá a külföldi állatfajták és olyan hazai állatfajták után, amelyek bejelentője vagy nemesitője nem ismert. A nemesitői hányad összege növényfajták esetében a fajtajutalék 40%-a; szarvasmarha, ló, sertés, juh fajok fajtái után a fajtajutalék 20%-a; egyéb állatfajok fajtái után a fajtajulék 50%-a. A faj fenntartói hányadot a fajtafenntartó nemesitők és a fajtafenntartásban közreműködő más személyek között a munkáltató osztja el. Állatfajták esetében a forgalmazó vállalat igazolása alapján a nemesitői hányadot a fajtanemesitők részére névreszólóan, a fajtafenntartói hányadot pedig a fajtafenntartók részére egy összegben az ÁTMI utalja át. 89
