Bobrovszky Jenő et al.: Az új növényfajták állami minősítése és szabadalmi oltalma (Budapest, 1987)

IV. Az uj növényfajták megkülönböztethetőségének, egyneműségének és állandóságának vizsgálati irányelvei és módszerei

A fajonkénti DUS vizsgálati irányelvek jellemzői

Az irányelvek a technikai követelmények leírásával kezdődnek. Valamennyi fajra vonatkozólag túlnyomórészt azonos kérdésekre kapunk hasonló vagy sajátságos választ.

A követelményrendszert a zabon mutatjuk be rövidített formában :

1. Az illetékes hatóság határozza meg mikor, hol, milyen minőségben és mennyiségben szükséges a fajta vizsgálatához a vetőmag szállítása. A vetőmagot minden vizsgálathoz az előző év vegetációs időszakából kell származtatni. Parcellánként normál módon 3 kg vetőmag szükséges, valamint egy meghatározott mennyiség tartalék céljából. A vetőmag fajtatisztasága 99% legyen.

A bugák egészségesek és betegségtől nem károsodottak, a magok pedig a bugákon jó csirázó képességűek legyenek.

2. A vetőmagnak semmiféle kémiai kezelést nem szabad kapnia.

3. Ha a vizsgálatokat egy helyen végzik, akkor legalább két parcellát kell tervezni, előnyös a kísérleteket két ökológiai helyen, egyenként két parcellával végezni.

4. A második kísérleti évben egy összehasonlitó kísérletet szükséges végezni az eredeti minta és a második minta között. Az összpopuláció legkevesebb 2000 növény legyen. Legkevesebb 100bugasort kell a bejelentőtől küldött bugákból kivetni.

69