Bobrovszky Jenő et al.: Az új növényfajták állami minősítése és szabadalmi oltalma (Budapest, 1987)
VI. A biotechnológiai találmányok oltalma
rekombináns nukleinsav molekulák és nukleinsav fragmentumok kizárólag szerzői tanúsítvánnyal való oltalmára vonatkozó rendelkezés arra a megfontolásra vezethető vissza, hogy ezeket vegyi utón előállított anyagoknak kell tekinteni. E döntés előzményeként egyebek között választ kellett adni arra a kérdésre is, hogy a géntechnológiai objektumok anyagok-e vagy élőlények? Az utóbbi esetben ugyanis a mikroorganizmus törzsekre vonatkozó szabályokat lehetne alkalmazni /ennek következtében, a szovjet törvény szerint, a szabadalom és a szerzői tanúsítvány egyaránt lehetséges oltalmi forma/, mig a vegyi anyag kategóriába való sorolás esetén a vegyi anyagokra vonatkozó rendelkezések érvényesek /tehát az egyetlen lehetséges oltalmi forma a szerzői tanúsítvány/. A kérdés felvetődését az indokolja, hogy a plazmidok /pl. az élő sejtben/ autoreprodukcióra képesek, ami az élő anyagra jellemző, igy a DNS-t tartalmazó fágokhoz hasonlíthatok /annál is inkább, mivel a plazmidok és a fágok egymásba alakulhatnak oly módon, hogy a fág elveszti funkcióinak egy részét, illetőleg a plazmidba beépülnek a szükséges gének/. Mig azonban a fágok jellemzésére elégséges a tenyésztési, morfológiai, fiziológiai és biokémiai jellemzők ismertetése, plazmidok vonatkozásában ezek az adatok nem lennének kielégithetők. A kérdés eldöntésére azt a körülményt hivták segítségül, hogy a virus-részecskék és a virős-DNS a plazmidokéhoz hasonló széles körű alkalmazásra talál a géntechnológiai gyakorlatban és a problémával a szakirodalom is foglalkozik. -A szovjet tudományos és filozófiai irodalom egyértelműen elutasítja azt a nézetet, amely szerint már maguk az egyes DNS-molekulák élőnek tekinthetők és az egyéb 105