Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
A burgonya nemesítése és szaporítása
Teichmann Vilmos élete és munkássága 67 A fajták és kiónok között a fertőződésben különbség mutatkozik, így ellenálló fajták nemesítése a járható út. A vízigényes fajták általában jobban fertőződnek, mint a takarékos vízgazdálkodásúak. Ennek figyelembevételével - míg a gomba fertőzési körülményei és biológiája nem tejesen tisztázott - a nemesítő közvetett úton eredményeket érhet el. Mivel a betegség a növény vízháztartásával van kapcsolatban, ellene jó agrotechnikával (jó vízgazdálkodási viszonyok teremtésével, nagy talaj-felmelegedés kiküszöbölésével) védekezhetünk. Nyári vetésben nem mutatkozott furzáriumos fertőzés. Evről-évre megjelenő, a mi klímánkat kedvelő parazita gomba az Altemaria solani, amely bár nem okoz olyan károkat, mint járványos években a fitoftóra, de állandó jelenlétével, az utóbbi években erősebbnek látszó károkozásával kell, hogy érdekeljen bennünket. Szántóföldön az egyes fajták között - fertőzés dolgában - különbségek állapíthatók meg, viszont üvegházban 30 különböző fajta fertőződött, de a gomba levélben való terjedési gyorsaságában észrevehető különbség mutatkozott. A vadburbonyák e téren való viselkedése még nem eléggé ismert. A demissum változatok közül néhány ellenállónak bizonyult. A rezisztencia tekintetében érzékeny fajták nemesítési alapanyagul nem használhatók, mert ezek utódai is érzékenyek. A vírusbetegségek elleni nemesítés már tud bizonyos kezdeti eredményeket felmutatni. Mivel azonban a vírusbetegségek megjelenési formája igen változatos, külső tényezők ezeket erősen módosíthatják. A vírusbetegségek elleni nemesítésre igen nehéz feladat hárul. Vadfajoknak nemesítési célra való felhasználása, valamint a kórtanosokkal való szoros együttműködés esetén hasznos eredmények érhetők el a gyakorlatban. A rákellenállóság hazánkban nem elsőrendű kérdés, mivel azonban rendelkezünk rákellenálló kultúr fajtákkal és vadfajokkal, a nemesítésnél ezt figyelembe vehetjük, és csak az ellenállókat használjuk fel keresztezési partnernek. A fertőzési módszerek igen egyszerűek, így semmi sem indokolja, hogy fajtáink és kiónjaink ellenálló képességét ne állapítsuk meg. A évtizedek óta vajúdó ráklaboratórium kérdését végre dűlőre kell vinnünk. A vasfoltosság, mint élettani betegség, szintén kell, hogy érdekelje a nemesítőt, mivel az érzékeny fajták egyes évjáratokban étkezési célra teljesen alkalmatlanok. Az érzékenynek mutatkozó kiónokat selejtezzük ki, illetve az érzékeny fajtákat ne használjuk
