Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
A burgonya nemesítése és szaporítása
Teichmann Vilmos élete és munkássága 60 miatt feltétlenül indokolt. Lehetőleg már a ’C’ kiónokat, a ’D’ kiónokat azonban már feltétlenül több jellegzetes talajtípuson állítjuk kísérletbe. A kísérletnek az ’A’ klónoktól kezdve biztosítani kell a kiónok megfelelő nevelését, valamint azt, hogy a legalkalmazkodó képesebb kiónokat válogassuk ki. Ehhez szükséges, hogy a kiónokat biztosan megbíráljuk különböző évjáratokban, különböző jellegzetes talajtípusokon, optimális agrotechnika mellett. Ezért valamennyi klónkísérletnél azonos, a nemesítő telep körzetében biztosan bőtermő, betegségellenálló, régi bevált fajtát használunk standardnak. A legalább három évig több sorozatos, több talajtípuson végzett klónkísérletekben bevált kiónokat még fajtabejelentés előtt különböző tájegységeken próbáljuk ki. Előnyös, ha magoncklónokat már korábban, a nemesítő teleptől élesen elütő jellegű tájtípuson neveljük, illetve állítjuk kísérletbe. így az alkalmazkodóképesebb kiónokat tartjuk meg, illetve elkerüljük az egyoldalú szelekciót. Ezen a téren a Kecskeméti Kísérleti Gazdaság és a Kisvárdai Kísérleti Gazdaság között eredményes együttműködés folyik. A betegségellenállóság biztosítása: Mindvégig a legfontosabb szempont a magoncok elbírálásánál. Mindaddig, amíg a palánták, illetve az ’A’ kiónok felnevelésénél laboratóriumi, illetve üvegházi tömegvizsgálati módszer a rezisztencia vizsgálatra nem áll rendelkezésünkre, az ún. szabadföldi rezisztencia kipróbálásához, illetve felhasználásához folyamodjunk. Ennek lényege az, hogy a magoncklónok a magonc tenyészkertben a harmadik évi szaporításig (’C’ kiónig) a szabadföldi rezisztencia megállapítása céljából fertőzési lehetőségeknek teendők ki oly módon, hogy a beteg tövet a tenyészidő alatt az állományban hagyjuk, és csak az egészséges, tehát a fertőzési próbát jól kiállt kiónokat visszük tovább ‘D’ kiónokként. Az ’A’-’B’-’C’ kiónokat az egész tenyészidő alatt gondos megfigyelés és ellenőrzés alatt tartjuk, az egyes betegségeket gondosan feljegyezzük (a beteg töveket kiónonként és betegségenként százalékában megállapítjuk, és csak a felszedéskor selejtezzük ki). Az ilyen módon továbbvitt, tehát a szántóföldön rezisztensnek mutatkozott ’D’ kiónok elkülönített szaporító kertbe kerülnek, ahol szigorúan ügyelünk a fertőzésmentességre. Természetesen a ’D’ és idősebb kiónok kísérletekben továbbfutó
