Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
Teichmann Vilmos munkássága
Teichmann Vilmos élete és munkássága 40 istállótrágyázással. Zöldtrágyázásra legalkalmasabb növénynek a csillagfürtöt tartotta. A vetőgumó-termelés és - ellátás terén nagy hiányosságok voltak 1954-ben, ezért ezzel a kérdéssel is foglalkozott. A vetőgumó-termesztéssel foglalkozó gazdászoknak javasolta, hogy három alkalommal végezzenek szelekciót. Először kelés után három héttel kell eltávolítani a beteg és idegen fajtájú töveket. Másodszor java virágzásban, amikor az idegen fajták legjobban felismerhetőek. Harmadszor pedig szedés előtt, amikor az időközben megbetegedett töveket távolítják el. Pozitív szelekcióval a legegészségesebb, a fajtajellegnek legjobban megfelelő töveket lehet kiválasztani. Java virágzáskor végigjárva a táblát, pálcával meg kell jelölni a legszebb töveket. Az érésig többször végigjárva a táblát, ki kell húzni azt a pálcát, amely mellett a burgonyatő időközben megbetegedett. A szedést a kijelölt legszebb tövek felszedésével kell kezdeni. Vetőgumónak az átlagnál többet termő tövek az alkalmasak. Teichmann Vilmos (1959) a hazai burgonyatermesztés és nemesítés helyzetét és feladatait elemezte dolgozatában. Röviden ismertette a burgonyatermesztés, elsősorban pedig a burgonyanemesítés és vetőgumó-termelés helyzetét 1945 előtt és után. Az ország különféle jellegzetes tájegységein a nyári iiltetésü burgonyakísérleteket hat évig végezték. A nyári ültetéssel azonban nem tudták megoldani a leromlás kérdését. Kísérleteik során egészséges vetőgumót küldtek az ország különböző részeire, hogy azt ott három évig továbbszaporítsák, és a visszaküldött mintából összehasonlító kísérletet állítsanak be. Bebizonyították, hogy a leromlás fő okozója a levélsodró vírus. Külföldi tapasztalatok alapján szárfelhúzásos és korai felszedéses vetőburgonyatermesztési kísérleteket állítottak be. Eredményeik szerint, ha a fertőző tetürajzás megindulása után 8-10 napon belül felhúzták a burgonya szárát, vagy felszedték a gumót, a levélsodródásos megbetegedés nagymértékben csökkent. Az eredmények korai és középkorai fajták esetében voltak pozitívak. A szerző vizsgálta a vetőgumó-termesztési rendszer helyzetét és feladatait. Felvázolta a fajtafenntartó nemesítés és vetőgumótermesztés mozzanatait. A kiinduló anyag teljes vírusmentességét kell elérni, majd klónszelekcióval és klónkísérletekkel ki kell válogatni a legegészségesebb és legtermőképesebb kiónokat. Az új fajták előállításánál legfontosabb a levélsodró vírus elleni
