Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
Teichmann Vilmos munkássága
38 Teichmann Vilmos élete és munkássága mondták, de a nemesítő a Dunántúlon gyűjtött burgonya gumókkal elölről kezdte a fajtafenntartó nemesítést, aminek eredményeképpen megmenekült a fajta. Az újabb csapás akkor kezdődött, amikor megszűnt a tomyospálcai telep, a Dunántúlra költöztek. 1943-ban a kisvárdai telepen folytatódhatott a munka. A harmadik csapás a II. világháború volt. 1947-ben ismét elölről kellett kezdem a vetögumó utánpótlást. A kisvárdai telep egyedül nem tudta az országos igényeket biztosítani, így a leghíresebb burgonyatermelő községekben szelekciós körzeteket állítottak fel. Szabolcsban 9. Somogybán 4 községet jelöltek ki, melynek nyomán Szabolcsban 4800. Somogybán 900 katasztrális holdon termeltek vetőburgonyát. 1951-ben a szabolcsi körzetből már 180 vagon Gülbabát szállítottak az ország többi részére. 1953-ban egy minisztertanácsi határozat az egész ország területére kiterjesztette a vetőgumó-termelést. Kisvárda a szuperelit, az elit és az első fokú vetőgumó termelésének szervezője, irányítója és ellenőrzője lett. A szelektált, jó vetőértékü Gülbaba fajta jó agrotechnikával termelve nagy termést biztosított. 1955-ben kataszteri holdanként 120 mázsás termést is elértek, jóllehet az átlag a 100 mázsa körül volt. A budapesti piacokon kívül a külföldi piacokra is eljutott a Gülbaba, és sikerült előállítani a 2558 számú kiónt, amely még egészségesebb volt és 20-25 %-kal nagyobb termést adott jóllehet, egy héttel később ért. Kisvárda fokozatosan a burgonyanemesítés központjává vált. Ez Teichmann Vilmos irodalmi munkásságában is megjelent. A telepen készített összefoglaló jelentéseket, a régió különböző településein elhangzott előadásokat publikussá tették. Ezzel mintegy a telep munkáját ismertették, másrészt pedig az elért eredményeket mások számára is használhatóvá tették. Teichmann Vilmos és munkatársai (1950) a Kisvárdai Növénynemesítő Telep 1950 év végéig elért eredményei című munkájukban áttekintést adnak a megalakulás óta eltelt időről. A nemesítés alapjait az üvegházak, épületek, felszerelések, laboratóriumok adták. Terveikben szerepelt, hogy 1953-ra 10-15 vagon burgonyát adnak továbbszaporításra. Vizsgálták a fajtajelölt magoncklónokat abból a szempontból is, hogy milyen talajtípusra valók A köztermesztés számara megadták a fajták speciális agrotechnikai igényeit.
