Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
Teichmann Vilmos munkássága
Teichmann Vilmos élete és munkássága 26 világháború között itt állította elő a Gülbaba, a Nemes rózsa, az Aranyalma, a Margit és a Szeszöntő fajtákat. A kisvárdai tevékenysége nyomán II. világháború után újabb fajtáit ismerték el, így a Kisvárdai rózsa, a Boldogító és a Lilla fajtákat. Teichmann Vilmos nemesítési módszere a klónszelekcióval társult, fajtakeresztezésen alapuló hibridizáció volt. A Népszabadság és a Kelet-Magyarország is hírül adta, hogy 1968. szeptember 24-én tudományos ülésszak és szoboravató ünnepség színhelye volt Nyíregyháza és Kisvárda, ahol Teichmann Vilmosra emlékeztek. A tudományos ülésszakot P. Szabó Gyula, a Megyei Tanács elnökhelyettese nyitotta meg Nyíregyházán, a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben. Klenczner Imre intézeti igazgató ismertette Teichmann Vilmos életét és munkásságát. Az intézet munkatársai előadásokkal emlékeztek meg neves elődjükről. Forgó Sándor: A burgonyanemesítés jelenlegi helyzete; Borús József: A burgonya fajtafenntartásos nemesítésének fejlődése és újabb irányvonala; Vágó Mihály: A lucerna, szöszösbükköny, rozs, napraforgó nemesítése címmel tartott előadást. Az ünnepség délután Kisvárdán folytatódott, azon a telepen, ahol Teichmann Vilmos egy negyedszázadon át dolgozott. A kisvárdai Rákóczi, a mándoki Kossuth és Új Elet, a tuzséri Rákóczi és a tiszabezdédi Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek állítottak szobrot a munkájuk eredményességét segítő kutatónak. Teichmann Vilmos mellszobrát Csúcs Ferenc szobrászművész készítette. Ünnepélyesen bejelentették, hogy a tudós volt munkahelyét Teichmann Telepnek nevezték el. Emléktábla avatásra is sor került. A márványlapon az alábbi sorok olvashatók: „Itt élt és dolgozott 1943-1967-ig Teichmann Vilmos növénynemesítő, e telep alapítója. Számos növényfajtával gazdagította a magyar mezőgazdaságot. Élete és munkássága legyen példakép utódai számára.” Csikós Béla (1968) "Szoboravatás után" című írásában Teichmann Vilmos életművének „üzenetével” foglalkozik. „Ahány százan vagyunk, annyiféle emléket idéz a kőbe vésett arc” - írja. „Mást mond az özvegynek, a tudóstársnak, a politikusnak, az egyszerű tisztelőnek, megint mást azoknak, akik a nagy embert csak a munkája gyümölcsén át ismerték. De egyben mindnyájan osztozunk: tiszteljük.” Szabolcs megye valamennyi községében
