Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)

Kisvárdai emlékeimből

Teichmann Vilmos élete és munkássága

196

megcsinálok, amit akar, de valahogy időt szeretnék találni valami hasznosabb munkára is, legalább szombat délután és vasárnap.

így is alakult az élet és a kettőnk közötti kapcsolat. Napközben, hacsak lehetett, vele vagy nélküle, kimentem a tenyészkertbe, és éjszakákon dolgoztam az üzemterveken meg leveleken, jelentéseken, amiket a Fajtanemesítő Intézetnek, a Kitaibel utcában, Gyarmathy Pista és Csák Zoltán számára kellett készítenünk.

Télen vasárnaponként olvastam a Züchtert a laborban. O is mindig átjött, és kellemes órákban volt részem a vele való beszélgetések során. Magánügyekről nem igen esett szó hónapokig, azután is ritkán. Én tudtam, hogy ő egykorú anyámmal, és lassan valamelyest felengedett. Eleinte nagy bizalmatlansággal szemlélt, bár mindig a legudvariasabb és legkedvesebb volt. Megtudtam, hogy kétszer népbíróság elé hurcolták koholt, alaptalan vádakkal. Nem volt csoda, hogy tartózkodóvá vált ismeretlen fiatal emberekkel.

Különben is Vili bácsi nehezen törte a magyar nyelvet. Végre is megegyeztünk, nagy megkönnyebbülésemre,.hogy amelyik szó nem jut eszébe magyarul, azt mondhatja németül is. Rövidesen Dohy János professzor is csatlakozott a kettős nemesítői csoporthoz. O korábban a Kolozsvári Mezőgazdasági Akadémián tanított növénykórtant, de szókimondása miatt a háború utáni új rendszerben nem nyert kegyeket. Dohy János idealista volt. Hitt az igazságban, és nem vette észre, hogy a világ tele van kompromisszumokkal. Nagytudású ember volt, ezért nem lehetett teljesen elpazarolni. így került Kisvárdára (alias Tomis). Vili bácsi szívesen fogadta őt is, mert mélyen humanitárius ember volt, jóllehet erről nem szokott beszélni. Dohy professzor számára az új állás lefokozással volt egyértelmű. Lelkes és őszintén vallásos ember lévén hamarosan racionálta a körülményeket, és igyekezett megteremteni az alapjait a modem rezisztencianemesítésnek. Első lépésként leltározta a tenyészkertben talált burgonya kórokozókat, felmérte gyakoriságukat és laboratóriumi szelekciós módszereket keresett, amelyek megkönnyebbíthették volna a gyakorlati nemesítői munkát.

Dohy professzorral gyakran megvitattunk különböző erkölcsi, filozófiai és társadalmi problémákat. Nem mindig értettünk egyet. Gyakran szándékosan az advocatus diaboli szerepét vállaltam;