Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
Beiotechnológiai módszerek alkalmazása a Kutató Központ burgonyanemesítésében
Teichmann Vilmos élete és munkássága 190 hajtásdarabokkal történik. Három-négy hét alatt a hónalj rügyekből átoltásra alkalmas járulékos hajtások fejlődnek. Mivel a hajtásfejlődéssel egyidejűleg járulékos gyökérképződés is történik, a négyhetes tenyészetek közvetlenül alkalmasak üvegházi kiültetésre is. Az eddig vázolt technológia során a mikroszaporítás végterméke az in vitro növény (gyökeres hajtástenyészet), melyet - ha nem kívánjuk továbbszaporítani in vitro körülmények között - rövid időn belül ki kell ültetni üvegházba a tenyészetek elöregedése miatt. A szaporítóanyag előállításának ez a módja tehát nemcsak megfelelő laboratóriumi háttér meglétét feltételezi, hanem egyéb zárt termesztő berendezések (üvegház, fóliasátor) egyidejű jelenlétét is. A mikroszaporításnak azonban végterméke lehet in vitro gumó is, mely a hajtástenyészetekkel biológiailag egyenértékű, azonban hosszabb ideig tárolható, könnyebben szállítható, valamint in vitro körülmények közül kikerülve az új környezeti feltételekhez könnyebben alkalmazkodó, az akklimatizáció során kevesebb a veszteség. Használatát a szaporítóanyag előállításában sokáig behatárolta két tényező. Az egyik, hogy nem volt hatékony in vitro gumóelőállítási módszer, amely biztosította volna, hogy növényenként legalább egy megfelelő méretű, tárolásra, majd továbbszaporításra alkalmas gumó képződését indukáljuk. A másik korlátozó tényező volt, hogy a gumók nyugalmi állapotát, kihajtási sajátságait nem kellően ismerve a továbbszaporítás során kicsi volt a gumóról fejlődött növények aránya és gyenge volt a növények kezdeti fejlődési vigora. A Kutató Központ Biotechnológiai Laboratóriumában 1992- től folyó kutató-fejlesztő munka eredményeként az OMFB támogatásával sikerült hatékony in vitro gumóelőállítási módszert kidolgoznunk, ahol a növényenkénti gumószám eléri az 1,52 arányt a továbbszaporításban felhasználható gumók számát figyelembe véve. Jelentős előrehaladást értünk el a mikrogumók nyugalmi állapotának vizsgálatában, kihajtásának időzítésében és szinkronizálásában. Noha számos olyan kérdés vár még tisztázásra a mikrogumók előállításával és elsősorban hasznosításával kapcsolatban, melyek a gazdaságosabb felhasználásukat eredményezhetik, 1996-tól az in vitro növények mellett már bevontuk az in vitro gumókat a szaporítóanyag-előállítás folyamatába. A laboratórium által előállított in vitro szaporítóanyag mintegy 40%-a mikrogumó volt.
