Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
Teichmann Vilmos élete
Teichmann Vilmos élete és munkássága 16 pénze. Fapados osztályon utazott, sokszor alig evett, hogy hazahozhassa napidíját. Ennek ellenére az évtizedek során - a minisztériumból a telepre látogatók a vendégszeretetét élvezték. Természetesnek vette, hogy lakásában vendégül lássa őket. Önzetlensége egyéniségéből fakadt, bár családjával nagyon szűkösen élt. 1949-ben a lucerna nemesítése kezdődött el komoly arányokban. A burgonya fajtákon kívül homoki lucernát is adott az országnak. Ez a szívósságát, felelősségvállalását bizonyítja. Ugyanis amikor az áldást jelentő takarmánnyal kísérletezett, a felügyeleti hatóság ki akarta szántatni, de ő vállalta a felelősséget, tudta, hogy ez a lucerna fajta hasznára lesz majd az országnak. Igaza lett. A homoki lucerna nemcsak az országban, de a világon is keresett. Többek között még Kanada is kért lucemamagot. A napraforgó nemesítése 1950-ben kezdődött el. 1951-ben a „Kisvárdai rozs” állami elismerésben részesül. „Sokoldalú volt a tudós munkája. Az ország asztalára munkásoknak és parasztoknak nem csupán burgonyát, homoki lucernán keresztül több húst, de kenyeret is adott. Szabolcs-Szatmár megyében kivétel nélkül mindenütt a Kisvárdai rozsot termesztik. Az a szabolcsi homok, amely más fajtákból, csak olyan rozsot termett, hogy kalászba szökkenéskor is kilátszott belőle a nyúl, a tudós munkáját úgy hálálta, hogy a Kisvárdai rozsból 16-18 mázsa átlagtermést adott, és ad ma is holdanként”.(Seres Ernő) Az ötvenes években sok látogató fordult meg a telepen. Még a Minisztertanács elnöke is meglátogatta a telepet, és mély érdeklődést mutatott az ott folyó munkák iránt. 1952-ben az Aranyalma és Margit burgonya fajtákat újból államilag elismert fajtáknak nyilvánítják. 1955-ben a Boldogító, a Kisvárdai rózsa, a Lilla burgonya fajtákat a Növényfajta Minősítő Tanács előzetesen elismert nemesített fajtának nyilvánítja. Munkatársait nemcsak bevonta kutatásaiba, hanem a sikerben is osztozott, a nemesített növény előállításánál is feltüntette őket. A fajták előállításának első pillanatától a köztermesztésbe jutásig - céljának megvalósítására törekedett: segíteni a gazdálkodónak, felvirágoztatni a sivár homokot. Mindent az emberért tett. Még a burgonyák elnevezése sem öncélú elnevezés: Áldás, Gondűző, Boldogító, Szeszöntő. Nem nekijelentettek áldást, gondüzést, hanem azoknak az embereknek, akik megkapták ezeket a fajtákat.
