Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)

A nemesítői hagyományok ápolása

Teichmann Vilmos élete és munkássága

175

A szártalanítás bevezetésével kiváló eredményeket értünk el a vetőgumó-szaporításban. Ezzel a módszerrel több mint egy évtizedig biztosan jó vetőgumót tudtunk előállítani. Az egész szaporító körzetben kiépített megfigyelő hálózattal nyomon követtük a vírustelj esztő levéltetvek szaporodását, és a kritikus időpontban elrendelhettük az állományok szártalanítását.

Gyakorlatilag ez a rendszer jól működött egészen 1969-ig. Ekkortól kezdve azonban olyan méretű, főként pedig olyan korai levéltetü-rajzás következett be, ami ellen már nem nyújtott védelmet a szártalanítás. Szemléltesse ezt a Kisvárdán végzett sárgatálas megfigyelés adatsora azzal a kiegészítéssel, hogy Orhalomban hasonlóan alakult a helyzet, míg Göncruszkán két évvel később következett be a krízis.

2. táblázat: Myzus persicae Sulz. megfigyelések sárgatálban

Év

Első

befoeás

Rajzás

kezdete

Mértéke

db.

Összes befogás db.

1966

06.07.

07.02.

3

9

1967

06.03.

06.28.

3

7

1968

05.27.

07.08.

4

22

1969

06.02.

06.24.

90

811

1970

05.31.

06.26.

48

265

1971

06.05.

06.19.

58

2.495

1972

05.24.

06.14.

152

1.170

1973

06.02.

06.22.

103

771

1974

05.18.

06.04.

48

800

1975

05.16.

06.13.

23

412

Elfogadott vélemény szerint akkor kell szártalanítani, amikor a sárgatálban befogott összes egyedszám eléri az 50 db-ot. Ez 1969-től már június végén bekövetkezett, sőt 1971-re, június közepére és hihetetlenül nagy egyedszámmal tetézve. Ilyen korán még nem lehetett szártalanítani. Tehetetlenül néztük szaporításaink leromlását.

Nem tudtunk versenyezni az évenként behozott kiváló egészségi állapotú holland vetőgumóval, mert nekünk a tenyészkertben három évig, a szaporításokban még további két évig kellett volna fajtáinkat szaporítani - hatalmas fertőzési