Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
A Kisvárdai burgonyanemesítő és Vetőburgonya-szaporító Osztályának 1955. évi jelentése
Teichmann Vilmos élete és munkássága 154 LUCERNANEMESÍTÉS A téma felvetése és indoklása: Szabolcsi savanyú homoktalajaink részére egy olyan új lucerna fajta előállítása szükséges, amely a gyengébb minőségű homoktalajokon könnyen megtelepíthető és jól díszük. A kérdés állásának rövid áttekintése: Homoki lucerna nemesítését 1943-ban kezdtük az Erdélyből származó Tuzsoni lucernával. Ezt kereszteztük a Medicago falcata-val (Természetes keresztezés). A keresztezésből származó populációt vetettük rosszabb minőségű homoktalajra. Innen választottuk ki azokat a típusokat, amelyek a homoktalajon jól díszlenek. 1953-ig csak egyszerű egyedkiválasztásos nemesítést folytattunk. 1953 után áttértünk a tömegkeresztezési módszerre. Kísérleti munka: 3 különböző típusú homoktalajról anyatöveket gyűjtöttünk be (3 x 60 db). Ezeket kora tavasszal az üvegházban klónoztuk és a dugványok megerősödése után kiültettük. A kiültetés 60 x 60-as kötésben történt 19 sorozatban, sorozatonként 5-5 egyeddel. Teljes beálltságot sajnos még az év folyamán történt kétszeri foltozás ellenére sem sikerült elérni. Olyan erős mértékű volt a vincellérbogár és lótetű kártétel, hogy a kiültetett és megeredt dugványokban igen nagy hiányt okozott. A dugványok kiültetése előtt minden esetben 25 kg Agritoxot fogasoltunk a talajba, továbbá a locsoló vízbe szintén 3 kg Agritoxot tettünk. Mindezen védekezési eljárások nem bizonyultak teljesen megfelelőeknek. Összefoglalás: Lucemanemesítésünk az új tömegkeresztezési eljárással lényegesen nem jutott előre, mert már több éven keresztül a kiültetett kiónokat a rendkívül nagymértékben elszaporodott rovarkártevők újból és újból tönkre teszik. A régebbi nemesítési eljárásból nyert törzskeverék szaporítás területe 15 kh. Ebből tisztítás után kb. 4 mázsa magot nyerünk.
