Horváth Árpád - Pap János: Technikatörténet. 2. kiadás (Budapest, 1970)
Hangrögzités
A mozi Mozgás nélküli, álló képeket a XIX. században sokat vetítettek. Sokféle készüléket használtak. Érdekes volt a "fantoszkóp", melynél áttetsző függönyre vetítettek - hátulról - és a képet "úsztatni" lehetett, azaz egyik kép átfolyt a másikba. Vásári mutatványosok szellemképek vetítésével borzongatták a jámbor nézőket. ATaozi" szó a "mozgófényképszinházból“ alakult ki. Az első használható mozgóképvetitőt Franz Pchatins, világhírű osztrák tüzértábornok szerkesztette, de az üvegkorongon levő képek hamar elfogytak, Így csak pillanatokig tartó műsort lehetett bemutatni. Edison 1887-oen már filmről vetített, sőt fonográffal is megpróbálta a vetítőt összekapcsolni, hogy "hangosfilmet" mutathasson be. A film A.M.L.N. Luaiere /1862-1954-/ és L.»?. Luniere - két testvér - 2b milliméter széles filmjével indult el világhódító útjára. A filmszalagon a részekre bontott mozgás képét vetítették ki - mint ma is -, közben, mig két kép váltott, a "pilla" eltakarta a fény útját. Erősfényü lámpákat szereltek be. A szinasfilm és hangosfilm voltak a film nagy lépései. A tv versenye szorítja a filmipart is, ezért a szélesvászna, majd térhatású mozi /circoraaa, stereorama/ is megjelent. A film uj művészi kifejezése lehetőséget is adott. Nevek tűntek fel - és le -, nagy és kicsiny, művészi és giccses, elragadóan érdekes és vontatottan unalmas filmek ezrei jelzik a film útját. A XX. század embere számára a film ablakot is jelent, amelyen át kinézhet a nagyvilágba. A tv és film közösen is dolgozik, a tv gyakran vetít filmet. A tömegszórakoztatás és tömegművelés kitűnő eszközévé vált a film, ez a tipikusan gépkorszakbeli művészet. 66
