Horváth Árpád - Pap János: Technikatörténet. 2. kiadás (Budapest, 1970)

Több fényt

Az izzólámpa azon a megfigyelésen alapszik, hogy erős áram hatására a vékony drót izzani kezd. ITem kellett különösebb feltalálói ssanialitás annak felismeréséhez, hogy ha a drót légritka térben izzik, nem ég el, következésképpen világításra használható.

Alig lehetne elsorolni, hányféle izzólánpatalálnány van. Jablocskov vékony szénrudakat próbáit izzítani. Innen jutott el az amerikai Thomas Alva Edison, a Menlo parki varázsló /1347-1913/ a ssénssilas izzólámpához. Sokszáz kísérletet végzett, mire a megfelelő szénszálig eljutott. Az izzólámpa kereskedelmi cikké vált. Előbb azonban még sok műszaki részfeladatot kellett megoldani. így például az izzólámpák jólismert "zsinóraentes" foglalata Edison szabadalma volt, 5 szerkesztett aljzatokat, kapcsolókat, áranelosztási rendszert stb. Különösön hangzik, hogy a múlt században a legtöbb fizikus lehetetlennek tartotta a központi elektromos árasfej lesztást és a világítás "elekirifikálását". Az elosztás lehetőségében még Helmholtz is kételkedett. Edison oldotta meg a háromvezetékes egyenáramú elosztást.

Edison nagy feltaláló volt. Több mint ezer találmányát jegyezték be, neki köszönhetjük a mágneses ércválogatást, a telefon-mikrofont, az izzólámpát és a fonográfot. Később, amikor már mérnökök, fizikusok, kémikusok hada dolgozott számára, ő csak megadta a gondolatot /tippet/, amit mérnökei kidolgoztak. így azután előfordult, hogy föltaláló fordult hozzá támogatásért, 5 meghallgatta, majd kidobta, do mérnökeivel kidolgoztatta az ötletet. Gátlástalan amerikai üzletembernek bizonyult, de feltalálói érdemeit nem lehet elvitatni. Amikor meghalt, az egész Egyesült Államok területén egy pillanatra kikapcsolták az áramot - a villamos vonatok is megálltak - a nagy feltaláló emlékezetére.

Megindult a gáz- és villanosvilágitás versenye. Közben csendesen, szinte észrevétlenül uj világítóeszköz is teret kért, a petróleum. Alig hinnénk, milyen óriási jelentősége volt a petróleumnak. A mai folnőtt nemzedék, amely nem a főváros közepén élt, petróleumlámpánál készült jövőjére. A földből feltörő, vagy felszivattyuzott olajból desztillálással nyert "kerozin" vagy világitóolaj" milliónyi lakásban árasztotta a fényt. Rockefeller hajórakományszán szállította Kínába a petróleumlámpákat, és béllel ellátva, megtöltve ingyen osztogatták. Aki egyszer kipróbálta, soha sem hagyta el.

Az Auer-harisnyát petróleumlámpában is lehetett használni. Kigősölegtetett petróleum égett a lámpában, és a felizzitott tóriunsó adta a fényt. Feltalálták a körégőt, ami olcsóbb, egyszerűbb; jó szolgálatot tett.

Az olajlámpa napjainkig kitartott, vasúti jelzőlámpákban, kalauzok lámpájában olaj ég, csak a legújabb fényjelzők villanosüzemüek.

A villamosvilágitás az izzólámpa megalkotása után egyelőre lassan fejlődött. A szénszál helyett bevezették a wolfrarárótot. A wolfram megmunkálására dolgozták ki a ma már •’porkohászat" néven ismert technológiát; a wolframrudakat porított wolfranból kovácsolták, majd gyémánt huzóköveken megnyujtva végleges vékonyságúra húzták.

54