Horváth Árpád - Pap János: Technikatörténet. 2. kiadás (Budapest, 1970)
A villamosság
filozófia a természettudományos fejlődését visszatartotta, mialatt a kísérletes tudomány s vele a technika Angliában es Franciaországban rohamosan fejlődött. Ohmot élete vége felé választották meg a Royai Society tagjává és jutott számára elismerés. Hiirnoergben és Münchenoen tanított. Régebbi tanítványa volt Siemens Verner is/ Jedlik találmányát a Külföld nem ismerte, igy az elektromotort Pixii /1832/, Jakobi /183^/ és még sokan mások is feltalálták. A feltaláló személyéről parázs /és meddő/ vita folyik több mint száz éve. Hátra volt még egy olyan gép szerkesztése, amely mechanikai munkát elektromos energiává alakit. Sokan kísérleteztek vel9. Jedlik 1859- ben feltalálta /okmányokkal bizonyítható/ de összeveszett Poggendorffal, akinek lapjában felfedezését közölni akarta s igy visszavonult. EUlönben is unipoláris dinamója gyenge áramot adott. Majd csak száz év múlva jöttek rá, hogy éppen ez az előnye. Ausztráliában óriási részecskegyorsítót építettek, melynek gigantikus elektromágneseit százezer amperszámu egyenáram gerjeszti, s az áramot unipoláris dinamó szolgáltatja. A Hollét francia cég áramfejlesztőket gyártott. Acélmágnesek tucatjai között dróttekercsek forogtak. Az ilyen gépeket gőzgéppel hajtották s világítótornyokban, katonai fényszórókhoz használták. A gépek azonban súlyosak, kicsiny teljesítményűek voltak. 1856-ban Siemens, majd Pacinotti és még mások jelentek meg dinamóelven - öngerjesztés elve - alapuló áramfejlesztőikkel. 1867-ben azután már a nagyközönség is láthatta az elektromos áramfejlesztés, távvezetés és energiaszolgáltatás csodáját. A kiállításon mesterséges vízesés gyönyörködtette a látogatókat. A szivattyumotort elektromosság táplálta, amit távolabb levő dinamók /egyenáramú generátorok/ fejlesztettek. 1881-ben Siemens, majd Sdison épitettek gőzgéppel kapcsolt áramfejlesztőket, s ezeket egymásután követte a többi európai és amerikai elektromos erőmű. A telepek óriásokká nőttek, miközben a gépek teljesítménye fokozódott, de teljesítményükhöz képest méretűk egyre csökkent. A gőzgép lendkerekére szerelték a dinamó forgórészét. A század végén megjelent a váltakozóáram is. A váltakozóáram bevezetésére szükség volt, mert egyenáramot az előállítható feszültségeken, nagyobb távolságra, a vezeték ellenállása miatt, nehéz szállítani. Csak a nagyfeszültségű áramot érdemes és lehet nagy távolságra vezetni. A múlt század nyolcvanas éveiben a budapesti Ganz-gyár mérnökei Dérv. Bláthy és Zipernovszky kidolgozták a transzformátort, külföldön is számos feltaláló jelentkezett, de hosszadalmas pereskedések után a Ganz-gyárnak - illetve mérnökeinek - elsőbbsége vitathatatlanná vált. A váltakozóáram és egyenáram közötti harc napjainkig sem dőlt el véglegesen. Kezdetben az amerikai Westinghouse és Sdison vállalatok 50
